Dysthymia

Itt vagyok 41 évesen, van egy csodálatos családom (kedves feleség, okos, aranyos gyerekek), szép nagy lakásom, munkám, amiben jó vagyok, és amivel nagyon jól is keresek - és mégis (majdnem) állandóan szomorú vagyok, semmihez sincs igazán kedvem, semmi sem tud lekötni. Még pár év, aztán megöregszem, akkor meg már végképp késő lesz, és majd verhetem a fejemet a falba, hogy nem is éltem igazán, amikor még megtehettem volna. Erről gondoltam most blogot írni.

Legutóbbi hozzászólások

Látogatók

2010.09.10. 17:42 Groix

A viskó

William Paul Young: A viskó (The schack)

 

Spoiler warning!

...bár nem hiszem, hogy a blogom közönségéböl bárki is tervezné ennek a könyvnek az elolvasását. Ha netán mégis, az a tanácsom, hogy ne tegye.

 

Sr. Iustitiától kaptam a könyvet, amikor itt volt látogatóban. Óvatosan azt mondta, hogy nem állítja, hogy jó könyv, de kiváncsi a véleményemre.

Aztán a feleségem olvasta el elsöként, akiben szemlátomást vegyes érzelmeket ébresztett, és ö is azt mondta, hogy kiváncsi lesz a véleményemre.

Mivel így már két embernek is referálnom kellett, ezért elolvastam (és nem hajítottam el a könyvet legkésöbb a felénél, ahogy megérdemelte volna). Ha viszont már átrágtam magam rajta, akkor megosztom a véleményemet a szélesebb közönséggel is.

 

A véleményem, röviden:

 

Cukrozott takony, tejszínhabbal.

 

A véleményem, kicsit részletesebben:

 

Egyértelmüen valláspropaganda célú mü (ezzel nem is lenne semmi bajom), nagyjából a mainstream neoprotestáns teológiát képviseli.

 

A történet viszont...

Már az elején, amikor még csak szokványos mederben zajlik a cselekmény, feltünöen gyakran emlegetik, hogy melyik szereplönek milyen az Isten-kapcsolata, valahogy a társalgások is gyakran ebbe az irányba hajlanak. Ettöl már eleve izzadságszagú a könyv.

 

Aztán a föszereplö kap egy levelet Istentöl (!), hogy találkozzanak a hétvégén (!!).

Isten három emberként jelenik meg, ezek közül például az Atya, vagyis a "Papa" egy néger nö képét ölti (ilyet vígjátékban már láttunk, de az én gondolataim mégis inkább a Matrix Orákuluma felé terelödtek, föleg mivel a nö süteménykészítés közben meséli el a tutit a föszereplönek - nem mellesleg a mátrix fogalmát is felhasznája a magyarázata közben).

 

A föszereplö mindenféle látványos, szürrealisztikus, érzelemteli, szívfacsaró élményen megy keresztül az Istennel töltött hétvége során (vízen jár Jézussal, kertészkedik a Sarayu névre hallgató ázsiai csajjal, aki igazából a Szentlélek, találkozik a halott apjával stb.), amiknek köszönhetöen egyre-másra ráébred, hogy Isten milyen kedves és bölcs, mennyire szeret mindenkit. A szereplök gyakran ölelgetik, a szeretetükröl és a megbocsátásukról biztosítják egymást.

A biztonság kedvéért a könyv még le is írja, hogy most mennyire meghatódott az illetö, ez vagy az a mondat mennyire sokat jelentett neki stb.

 

Valószínüleg azzal is modern akar lenni a könyv, hogy Isten többször is emlegeti a fraktálokat, az egyik fejezetnek az a címe, hogy Bajnokok reggelije (tudom, hogy ez egy zabpehely márka, de ebben a fejezetben nem azt reggeliznek, úgyhogy ez mégiscsak Vonnegut-utalás lesz), egy másiknak pedig az, hogy "A long time ago, in a Garden far, far away" - ezeket a poénokat legalább tudom értékelni.

 

A könyvben logikusan nagy hangsúlyt kellene, hogy kapjon a teodicea probléma (ha Isten jó és mindenható, akkor miért az a sok rossz a világban), lévén, hogy a föszereplö nyolcéves kislánya gyilkosság áldozatává vált, így jó oka lenne ezt a kérdést firtatni Istennél. Ehhez képest ez a problémakör röviden el van intézve a szokásos válasszal (az ember szabad akaratának követkemzénye és szükségszerü velejárója a rossz - meg különben is, honnan tudhatod azt a kis véges agyaddal, hogy mi az a jó meg rossz).

 

A könyv lezárása pedig az - elég sablonos módon -, hogy nem lehet tudni, mindez tényleg megtörtént-e, vagy csak a föszereplö álmodta egy baleset utáni kómában, de egy apró jel arra utal, hogy mégiscsak igaz... 

 

Bestseller lett, több, mint egymillió példányban kelt el. Érteni vélem, hogy miért, de riasztó számomra a gondolat.

Azt mondanám, hogy tipikus amerikai könyv - de egyrészt számomra az amerikai irodalmat Vonnegut, Kerouac, Brautighan, Arthur Miller jelenti (+ pár sci-fi író), másrészt pedig a szerzö nem amerikai, hanem kanadai.

De talán megértitek, hogy mire gondolok, ha azt mondom, hogy képzeljetek el egy vasárnap délutáni érzelmes hollywoodi családi filmet, és tegyetek hozzá egy nagy adag vallásosságot.

Egészen jól magam elé tudom képzelni azt az amerikai középosztálybeli nöt, aki a kertvárosi házában, két pitesütés közt könnyekig hatódik ezen a könyvön, aztán a szomszédasszonyának is ajánlja.

 

A teljes igazsághoz az még hozzátartozik, hogy úgy olvastam el a könyvet, és úgy írom most ezt a kritikát, hogy itthon fekszem betegen (semmi komoly, csak egy kis megfázás), ami kétségkívül befolyásolhatja negatív irányba a szemléletemet.

 

 

 

 

 

 

 

10 komment

Címkék: álmok kereszténység könyvek sr iustitia


A bejegyzés trackback címe:

https://dysthymia.blog.hu/api/trackback/id/tr52286793

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.09.10. 20:00:26

Na, akkor gondolatban kezet foghatunk, másfél hete négykézláb járok. De ma reggel végre meg bírtam szólalni :)
Ez eléggé lehangoló beszámoló volt. Sajnos a cukros-szirupos vödör takony-élmény még így is átjött. Miért ajánlgatta Sr. Iustitia a könyvet?

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.09.10. 20:30:02

Csalódtam Iustitiában , ilyeneket olvas? :(

Groix · http://dysthymia.blog.hu 2010.09.10. 22:30:04

@21 hónap: @Gloria Mundi:
Az, hogy ilyeneket (is) olvas, az rendben van - legyen csak tisztában a kurrens vallási irodalommal, és kifejezetten jól teszi, ha nem csak katolikus müveket olvas (én ismertettem meg pl. Lin-Csi apáttal, és az tetszett is neki).
De hogy azt miért tartotta fontosnak, hogy ezt velem is elolvastassa, az rejtély.
Nem hiszem, hogy annyira tetszhetett neki.
Ugyan kétségtelenül van a könyvben pár jó gondolat, de azok mind ráférnének egy A4-es lapra.
Úgyhogy megkérdezem töle, mi volt a szándéka vele.

Groix · http://dysthymia.blog.hu 2010.09.10. 22:34:34

@21 hónap: Jobbulást!
Vodka és fokhagyma nagy mennyiségü fogyasztását javasolom kezelésként.

örömlány · http://oromlany.blog.hu 2010.09.10. 22:40:33

@Groix: Jobbulást Mindkettőtöknek.:)
Ha ilyen remek a kúra... még én is meggondolom...

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.09.10. 23:31:21

@Groix: töfi. Apró szépséghibája az életemnek, hogy még vastagon szoptatok. De azért most le fogok zavarni egy pohár bort. A fokhagymát meg nem szeretem :)

Groix · http://dysthymia.blog.hu 2010.09.12. 06:53:16

Miután megírtam ezt a posztot, utánanéztem, hogy más blogokban mit írnak erröl a könyvröl. Érdekes. Akik irodalmi szempontból nézik, azok általában ugyanarra jutnak, mint én.
Viszont egy érdekes paradoxont figyeltem meg a vallási elemzök körében. Noha a könyv egyértelmüen protestáns mü, a protestáns blogokon részetes elemzéssel különféle teológiai hibákat szúrnak ki benne, és végül inkább károsnak minösítik a könyvet. Ennek persze lehet az a magyarázata, hogy a könyv talán egy bizonyos szektához kötödik, és azok, akik más irányzathoz tartoznak, fontosnak tartják megvonni a határokat.
A katolikus oldalakon viszont (megdöbbentö módon a jezsuita blogon is!) inkább pozitív a reakció.
Ezt viszont már végképp nem tudom hova tenni.

Groix · http://dysthymia.blog.hu 2010.09.28. 19:17:07

@21 hónap: Köszönöm a kérdést, jól esik a figyelmességed.
Igen, eltüntem.
Minden OK.