Dysthymia

Itt vagyok 41 évesen, van egy csodálatos családom (kedves feleség, okos, aranyos gyerekek), szép nagy lakásom, munkám, amiben jó vagyok, és amivel nagyon jól is keresek - és mégis (majdnem) állandóan szomorú vagyok, semmihez sincs igazán kedvem, semmi sem tud lekötni. Még pár év, aztán megöregszem, akkor meg már végképp késő lesz, és majd verhetem a fejemet a falba, hogy nem is éltem igazán, amikor még megtehettem volna. Erről gondoltam most blogot írni.

Legutóbbi hozzászólások

Látogatók

2010.07.12. 07:00 Groix

Minden áldott nap

1. Alla
Megint itt lebegek az aszfaltút végén, aztán elindulok az út mentén, berepülök, vagy belebegek, vagy beúszom, vagy nem is tudom mit csinálok, de megyek be a Völgy házai közé, mint minden áldott nap.
A testetlen lebegés ellenére mégis érzem az esőt és a hideget a – mimen?... ha nem a testemen, akkor a lelkemen? – hát ez hülyeség.
Mindegy, mindenesetre hideg van, eső van, lebegek...
Elég rondák a Völgy házai ebben a korai csendes szürkeségben.
Na nézzük, hová tartok.
Ez Bádogos háza, úgyhogy ma Bádogos életét kell élnem vagy legalábbis néznem.
Mindenesetre nagyon utálom már ezeket a napokat...
 
2. Néni
– Megjöttek a finom túrós batyuk! Jut belőle mindenkinek!
Néni reszkető, meleg hangja eljutott a Telep minden zugába, és a hang hallatára meg az illatra minden gyerek abbahagyta a játékot, verekedést, lócsutakolást, és sietett az ebédlőbe. Néni minden héten legalább egyszer, de általában inkább kétszer-háromszor eljött a Telepre, érkezését mégis mindig ugyanazzal a lelkesedéssel fogadta mindenki – nemcsak a gyerekek, de Anya és Apa is örültek a finomságoknak, és szívesen hallgatták Néni történeteit.
Néni elégedetten körbenézett a Telep lakóin – szerette őket, mint a saját családját, bár az ő unokái már réges-régen elköltöztek a Völgyből.
Itt volt most Anya és Apa (akiknek persze nincs saját gyerekük, és a Telep hagyománya szerint nem is lehet soha) meg az összes gyerek.
Majdnem az összes.
Alla, a korábban olyan eleven, haszontalan, kedves és kiállhatatlan, az újabban meg olyan csendes, visszahúzódó, vörös hajú kislány (igazából már nem is olyan kicsi) nem volt sehol. Most sem.
– Hol van az én kis kedvencem? Miért nem látom őt újabban soha, amikor jövök?
Apa és Anya egymásra néztek, végül Apa válaszolt, kissé bizonytalan hangon:
– Fogalmunk sincs, igazából nagyon rejtélyes ez a dolog a számunkra is. A reggeli gyülekezéskor még velünk van, aztán eltűnik, és sehol sem lehet megtalálni. Pedig a Telepről nem mehet ki, a Telepen pedig minden zugot átkutattunk. Az összes gyerek segített, úgyhogy még ha valami titkos búvóhelyen lenne, akkor is meg kellett volna találnunk. De aztán estére mindig előkerül – csuromvizesen, és soha nem szól egy szót sem.
 
 
3. Alla
Csúszós ez a nedves tető, vigyáznom kell, hogy hova lépek.
Vagyis Bádogosnak kell vigyáznia. Vagy nem is tudom, hogy van ez.
Ott moha borítja a cserepet, ha oda lépnék, akkor megcsúsznék, aztán beverném a fejemet abba a téglába, aztán ájultan lecsúsznék a tetőről, hogy aztán három emeletnyi zuhanás következzen (vagy: ha Bádogos oda lépne, megcsúszna, aztán beverné a fejét satöbbi). Látom is szinte Bádogos testét élettelenül feküdni az előkészített csatornadarabok közt.
Vajon akkor velem mi történne? Ha én csak lélekben vagyok itt, akkor én nem is halhatok meg, vagy annyira egy vagyok most Bádogossal, hogy ... ?
Nem tudom, de nem érdekes. Amíg itt vagyok, addig ketten figyelünk a mohára meg a csúszós meztelencsigákra, meg a nedves falevelekre, meg a kalapácsra, mindenre, ami veszélyes lehet.
De attól még utálom, utálom, utálom! És végtelenül kifáraszt...
 
4. Apa
– Gyere, megtöröllek, meg mindjárt hozom a hajszárítót is, szegény kis ázott Allácskám. Merre jártál már megint? Néni is itt volt, kérdezett is utánad, tudod, hogy mennyire szeret. Hozott mindenkinek süteményeket, de azt mondta, hogy neked valami külön finomságot is szeretne hozni, úgyhogy amikor elment, akkor odajött hozzám, és odaadott nekem még egy kis csomagot. A túrós táskán kívül valami más is van benne, amire azt mondta, hogy emlékszik rá, hogy az a kedvenced, beraktam a csomagot az éjjeliszekrényedre, én nem néztem meg, szerinted mi lehet benne? ...
Alla csak üres tekintettel, bár egy mosoly halvány árnyékával nézett Apára, de egyébként semmit sem reagált az egész idő alatt, amíg Apa megszárítgatta, és közben végig beszélt hozzá. Úgy tűnt, mintha nagyon távol járna, vagy mintha semmi sem érdekelné, ami a Teleppel kapcsolatos.
 
 
5. Alla
Aszfaltút, Völgy, házak.
A mai nap, úgy tűnik, Szerelőt követem. Elindulunk a Gyár felé. Kattogó gépek, surrogó kerekek, pattogó izék, bugyborékoló löttyök.
Olaj, gőz, zsír.
Unalom.
 
6. Apa
Apa gondterhelten járkált föl-alá a Telepen.
Semmi ötlete sem volt, mi lehet Alla eltűnéseinek a magyarázata.
Egyrészt nem volt hová így elbújnia egy gyereknek a Telepen – másrészt az is érthetetlen, hogy hogyan, mitől lehet vizes Alla minden alkalommal, amikor előkerül. Az egész Telepen nincs ennyi víz, hiszen még arra is alig jut valami, hogy legyen mit inniuk, a Szállító éppen csak annyi palackkal hoz minden nap, amennyire feltétlenül szükségük van.
Erről kellene legközelebb megkérdezni. Igaz, soha semmire sem válaszol már közel négy hónapja, amióta ez az egész érthetetlen történet elkezdődött.
 
7. Alla
Esik. Út, Völgy.
Bicikli, munka, ebéd, bicikli.
 
8. Anya, Apa
Anya ott állt Alla mellett, törölgette, szárította és vigasztalgatta (vagy legalábbis próbálta, még ha láthatólag nem is járt különösebb eredménnyel). Apa továbbra is a rejtélyen töprengett. Az egyetlen hely, ahol egyáltalán víz van a Telepen, az egy kis patakocska hátul, a régi lóversenypálya mögött, a bokrokon túl. De igazából még a „patakocska” szó is túlzás: A kerítés alatt csordogál be a víz, négy-öt centi centi mély, és talán egy arasznyi széles, ha lehet. Keresztülfolyik a bozótoson, megkerüli a csillagvizsgálót, aztán a túloldalon, a málnás mellett hagyja el a Telepet.
– Szegény kis Allácskám, ma is hogy átáztál. Hol lettél ilyen vizes? Csak nem a kert végében lévő pataktól?
Alla nem válaszolt most sem, de mintha egy kicsit megrándult volna a szája, mintha egy futó pillanatig mégiscsak mondani akart volna valamit.
– Szeretnéd, hogy eltüntessem a patakot, hogy ne folyjon keresztül a kerten? Akkor nem leszel többé vizes?
A vörös hajú kislány biccentett egyet – egész apró, de jól látható mozdulat volt.
 
Apa fellelkesedett, hogy végre valami kézzelfogható nyomra bukkant, és tud valamit tenni. Deszkát, szöget és szerszámokat vett magához, majd elment oda, ahol a patak a Telepre érkezik. Nem kellett mást tennie, mint egy kis deszkafallal elzárni a víz útját – így az kénytelen volt a jól megépített, masszív deszkakerítés mentén továbbcsorogni, kívülről megkerülve a Telepet.
Egy fél óra alatt kész volt a munkával.
 
9. Másnap
Másnap nem tűnt el Alla, hanem – annyi idő után először – ismét egész nap a többi gyerekkel játszott. Eleinte talán csendes, visszahúzó volt, de hamar feloldódott, és együtt szaladgált, épített, rajzolt és táncolt a régi barátaival.
 
Este egy szomorú hír jelent meg a falon:
A mai nap folyamán elhunyt a Kedves Kommunista.
Mindenki szerette őt, aki annyit tett a közösségünk építéséért. A munka és a közösség volt az élete értelme, és életéhez méltóan a halál is a Völgyért végzett fáradozása során érte: Az új szivattyú építése közben szenvedett végzetes balesetet.
Halála óriási veszteség a Völgy minden lakójának.
 
Apa lefekvés előtt megkérdezte Allát a korábbi eltűnéseiről, hogy hol járt, mit csinált olyankor, és mi köze mindennek a patak vizéhez – de Alla, aki most már beszédes és vidám volt, elmondása szerint semmire sem emlékezett.
 
10. Harmadnap
Ismét egy szomorú baleset zavarta meg a Völgy nyugalmát.
Az új gabonatároló építése közben az Ács lezuhant a tetőről. Azonnal meghalt.
 
11. Pár nappal később
Apát egyre inkább nyugtalanították az elmúlt napok eseményei.
Úgy tűnik, hogy mióta véget értek Alla titokzatos eltűnései, a Völgyben minden áldott nap meghal valaki.
Szerencsétlen balesetek, igazából senki sem tehet róluk, és látszólag nincs közöttük semmi összefüggés.
Még kevésbé lehet bármi ésszerű indokot találni arra, hogy ennek mi köze lehetne a vöröshajú kislányhoz vagy a patakhoz. Apa pedig kimondottan racionális ember volt.
Másrészt pont ezért nem is intézhette el a dolgot egy kézlegyintéssel, hanem azon töprengett, hogy miként járhatna utána, van-e valami értelme annak, ami felvetődött benne.
A domb tetjére tartott, hogy megtankolja a Telep autóját, és közben azt tervezgette, hogy kísérletképpen el fogja bontani azt a kis falat, amit néhány napja épített, hogy elzárja a víz útját.
Miközben ezen gondolkodott, leakasztotta a töltőpiszolyt, és az autóhoz közelített vele. A levegőt benzin és etanol keveredő gőzének az illata töltötte be. Ebben a pillanatban szikrát vetett az autó melegítőberendezése.
A robbanás hangját a Telepen is hallani lehetett. 
 
 
 
___

 

19 komment

Címkék: család álmok sci fi


A bejegyzés trackback címe:

https://dysthymia.blog.hu/api/trackback/id/tr262137985

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

örömlány · http://oromlany.blog.hu 2010.07.08. 17:15:43

Honnan való az írás és mi okból került ide?

Groix · http://dysthymia.blog.hu 2010.07.08. 17:25:56

@örömlány: Én írtam, és azért került ide, mert kiváncsi lennék a véleményetekre.

gabor4x 2010.07.08. 19:21:45

Érdekes írás, annyi szent. Mintha egy újabb (rém)álom lenne, csak hosszabb és kidolgozottabb.

örömlány · http://oromlany.blog.hu 2010.07.09. 09:02:55

@gabor4x: Az érdekes egy érdekes jelző.:)

Groix, szívesen olvasnék mást is, van még?

Groix · http://dysthymia.blog.hu 2010.07.09. 09:16:22

@örömlány: Nincs más.
Nem szoktam írni, ez egy teljesen izolált mü, mindenféle elözmény nélkül.

Groix · http://dysthymia.blog.hu 2010.07.10. 19:11:05

Nos, egy érdekes fejlemény:

Túltengö önbizalmammal elküldtem az írást a Galaktika irodalmi szerkesztöségébe.
Igazából persze nem számítottam másra, mint egy sima elutasító válaszra.
Ehhez képest - bár természetesen nem közlik le - de "ígéretes írásnak" minösítik, és építö kritikát, megfontolandó szempontokat kaptam arra nézvést, miként kellene átírnom.

Mindenesetre örömmel venném, ha Ti, a blogom hüséges olvasói is elmondanátok a véleményeteket...

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.07.11. 18:28:58

Ezt kész műként küldted be? Inkább vminek a kezdete lehetne. Álomszerű, meg egy kicsit állatfarmos nekem, de van persze jó adag sci-fi beütés, nem hiába a Galaktikába küldted. Tőlem a sci-fi eléggé távol áll. Sematikus valahogy. Nehéz életszagúvá tenni. Ez a műfaj sajátossága, kicsit a légüres térben mozog.
Gondolom, a Galaktikánál vmi konkrét sztorit várnának, amelynek eleje-közepe-vége van. Nem?

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.07.11. 18:29:58

Azt azért hozzáteszem, h sztem is ígéretes :) Jó mondataid vannak. :)

Groix · http://dysthymia.blog.hu 2010.07.11. 19:07:20

@Gloria Mundi:
Köszönöm szépen. :-)
Nos, így, hogy már Te is és @gabor4x: is megemlítettétek, elmondhatom, hogy az álomszerüség nem véletlen, ez a sztorit ugyanis egyszerüen megálmodtam. Felébredtem egy reggel, és azt mondtam, hogy ez így egy kész novella. Kb. egy évig érleltem, kicsit megpróbáltam fogyaszthatóvá tenni, meg pár apró részlettel kibövítettem.
Semmiképp sem az eleje valaminek, a lezárás szerintem kerekké teszi a történetet.
Azon gondolkozom, hogy inkább egy kicsit meg lehetne "tisztítani" az írást, lényegtelen mellékszereplöket és eseményeket kivenni, hogy a fö vonal (eltünések-patakelterelés-halálesetek) egyértelmübb legyen, az alaphangulatot pedig inkább több leírással megadni.

Az úgy jobb lenne?

Az állatfarmon kicsit meglepödtem, de jobban belegondolva lehet benne valami.
Mindenestre alapvetöen idillikusnak szerettem volna lefesteni a Völgyet.

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.07.20. 22:28:33

@Groix: olvasás közben a szarvasbékák jutottak eszembe :)
Ez így kerek, így jó. Több ilyen novellát, még :)

@Gloria Mundi: nem tudom, miért nem tették bele, egyáltalán nem tudok semmit a munkájukról. De ez ebben a formában kimeríti a jó fi-novella minden szükséges követelményét. Ellenben sci kevés van benne :)
És egyáltalán nem kell életszagúnak lennie.

Ha már itt tartunk: a napokban eszembe jutott egy novella, ahol a három fiatal entitás egymással élt, és a novella végére sikerült nekik megfejteni a bölcs öregség titkát (egyesülniük kell, de ők mindig csak párosan próbálkoztak, amíg be nem nőtt a fejük lágya).
Ki írta?

Groix · http://dysthymia.blog.hu 2010.07.22. 12:37:08

@21 hónap: Köszönöm szépen, örülök a bíztásodnak, még senkitöl sem kaptam ilyen pozitív véleményt!

Tudom, hogy ez nem klasszikus sci-fi, de a Galaktika újabban helyt ad a hasonló, kicsit misztikusabb vonulatnak is, úgyhogy ez elvileg passzolna a profiljukba.

Nem a Börleszkre gondolsz véletlenül? Igaz, az nem novella, hanem regény, nem hárman vannak, akik egyesülten rendkívül okossá válnak, csak ketten, és nem a bölcs öregség titkát fejtik meg, hanem a társadalmi békéét...
A Különvéleményben három testvér tudata egyesül, de azok sem a bölcs öregség titkát fejtik meg, hanem elöre látják a készülö gyiklosságokat.

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.07.22. 20:18:04

@Groix: nem Moszkva, hanem Leningrád, nem Volga, hanem Moszkvics és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak :)
Nem a Börleszkre gondoltam ;)

Groix · http://dysthymia.blog.hu 2010.07.22. 22:25:13

@21 hónap: Igazából sejtettem, hogy ennyi eltérés már nem lehet a véletlen müve...
Akkor viszont be kell vallanom, nem tudom, milyen novellára gondolsz.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.07.26. 20:28:05

@Gloria Mundi:

"Nehéz életszagúvá tenni. Ez a műfaj sajátossága, kicsit a légüres térben mozog. "

A sci-fi????? Nehéz életszagúvá tenni?!

Glóóóóóóriaaaaaaaa! Ezt most komolyan mondod?

mbazs 2010.09.17. 23:09:35

@Groix:

Hova, milyen címre küldted, ha szabad érdeklődni?

Balázs

Groix · http://dysthymia.blog.hu 2010.09.18. 08:41:26

@mbazs: Az irodalmi szerkesztöség címére:
irodalom (kukac) galaktikamagazin (pont) hu

Miért? :-)

galit 2012.02.12. 14:07:00

@Groix: Most, hogy ezt elolvastam, azt gondolom nagyon fog tetszeni Michael Cunningham Jellegzetes napok című könyve. :)

Groix · http://dysthymia.blog.hu 2012.02.12. 15:59:49

@galit: Érdekes.
Akkor viszont könnyen lehet, hogy neked pedig tetszene az én kedvenc könyvem, Richard Brautigantöl az "In Watermelon Sugar" (magyarul "Görögdinnye édes levében" címen jelent meg).
Nem tartom valószínünek, hogy olvastad, de ha szeretnéd, kölcsön tudom adni az angol nyelvü példányomat. :-)

galit 2012.02.13. 20:42:47

@Groix: Köszönöm, de angolul még csak a Winnie the pooh-t tudom olvasni szótár nélkül! :)