Dysthymia

Itt vagyok 41 évesen, van egy csodálatos családom (kedves feleség, okos, aranyos gyerekek), szép nagy lakásom, munkám, amiben jó vagyok, és amivel nagyon jól is keresek - és mégis (majdnem) állandóan szomorú vagyok, semmihez sincs igazán kedvem, semmi sem tud lekötni. Még pár év, aztán megöregszem, akkor meg már végképp késő lesz, és majd verhetem a fejemet a falba, hogy nem is éltem igazán, amikor még megtehettem volna. Erről gondoltam most blogot írni.

Legutóbbi hozzászólások

Látogatók

2010.07.10. 08:13 Groix

In memoriam G.

Ma van pont tíz éve, hogy a G.-vel való rövid, intenzív, ámde életveszélyes kapcsolatunk felizzott és testiségbe fordult.

Az életveszélyhez egy érdekes történet:
G. nagyon szerette József Attilát, többször szavalta is nekem a verseit.
2000 szeptembrében, amikor már véget ért a kapcsolat, meglehetősen össze voltam törve: az elvesztett szerelem miatt egyfelől, a feleségem és a családom iránti lelkifurdalás miatt másfelől.
Na szóval akkor, szeptemberben, utószezonban elmentünk a családdal nyaralni Balatonszárszóra.
Az idő szar volt, nem lehetett semmit sem csinálni.
Az anyósom is velünk volt, aki szintén tudott a történtekről (mert a feleségem elmondta neki).
Úgyhogy a hangulatom erősen nyomott volt.
Ekkor éppen 32 éves voltam.
Szárszó.
A sínek ott futottak az ablakunk előtt, napjában többször hallottam elmenni a vonatokat.
 
Nem tudom, hogy éltem túl ezt a nyaralást.

11 komment

Címkék: szex depresszió öngyilkosság


A bejegyzés trackback címe:

https://dysthymia.blog.hu/api/trackback/id/tr612142399

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nehiddel 2010.07.10. 08:47:08

Valóban megadta a hely és az életkor a dolog pikantériáját! :)

örömlány · http://oromlany.blog.hu 2010.07.10. 09:41:43

József Attila nem öngyilkos lett - szerintem.

örömlány · http://oromlany.blog.hu 2010.07.10. 09:47:45

RINGATÓ
Holott náddal ringat,
holott csobogással,
kékellő derűvel,
tavi csókolással.

Lehet, hogy szerelme
földerül majd mással,
de az is ringassa
ilyen ringatással.

Groix · http://dysthymia.blog.hu 2010.07.10. 10:31:54

@örömlány:
Ezt nyilván soha nem fogjuk megtudni teljes bizonyossággal, de J.A. személyiségét ismerve legalábbis nem tünik elképzelhetetlennek az öngyilkosság.

vagyok, aki vagyok... 2010.07.10. 15:24:15

"érdekes" lelkiállapot lehetett...

azért nem semmi egy ilyen helyzetben anyóssal is együttnyaralni... érdekes párhuzamok valakivel, akit ismerek és szintén arra... mind odamenekültök? :D

Groix · http://dysthymia.blog.hu 2010.07.10. 16:19:52

@vagyok, aki vagyok...:
Lehet, hogy nem vagyok annyira egyedi, mint hiszem magamról, és mindnyájan a magunk kényszerpályáit futjuk...
Mesélj valamit ezekröl a párhuzamos történetekröl, ha teheted.

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.07.11. 18:20:06

Én csak azt nem értem, miért mondtad meg a dolgot a feleségednek.
Nehéz elképzelnem a szitut, de azért próbálom. Anyósod megrótt érte? Vagy nem szólt bele? Nálatok mindenki vallásos? És ez ebben az esetben hogy csapódik le?

Groix · http://dysthymia.blog.hu 2010.07.11. 19:16:43

@Gloria Mundi:
Tudom, hogy az a közvélekedés, hogy a megmondás végsö soron gyávaság és undokság a férfi részéröl: nem bírja hordozni a tette következményét, ezért inkább a feleségét terheli vele.
Lehet, hogy így van. Nem akarom mentegetni magam.

Az anyósom nyilván nem díjazta a sztorit, de dicséretes módon meglepö önmérsékletet tanúsított.

A vallásos vonal elemzését most inkább kihagynám.

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.07.20. 22:17:50

@Groix: nem tudom, mi vehetne rá, hogy anyósommal nyaraljak :)

Groix · http://dysthymia.blog.hu 2010.07.22. 10:01:02

@21 hónap: Azon a nyáron nem voltam különösebben erös tárgyalási pozícióban...

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.07.22. 20:15:02

@Groix: ezen mondjuk nem csodálkozom. A megfogalmazás ellenben zseniális :)