Dysthymia

Itt vagyok 41 évesen, van egy csodálatos családom (kedves feleség, okos, aranyos gyerekek), szép nagy lakásom, munkám, amiben jó vagyok, és amivel nagyon jól is keresek - és mégis (majdnem) állandóan szomorú vagyok, semmihez sincs igazán kedvem, semmi sem tud lekötni. Még pár év, aztán megöregszem, akkor meg már végképp késő lesz, és majd verhetem a fejemet a falba, hogy nem is éltem igazán, amikor még megtehettem volna. Erről gondoltam most blogot írni.

Legutóbbi hozzászólások

Látogatók

2010.07.01. 10:50 Groix

Norvégia 7. – Közeleg a vég

Ma van az utolsó teljes értékű nap – holnap már reggel el kell hagynom a szállást, aztán kettőkor le kell lépnem a munkából, hogy elérjem a repülőt.

Hajnalban felébredtem, így elkezdtem pakolni, bár nem volt sokminden, amit el kellene rakni – pár könyv meg a szennyes.
A megmaradt tésztát, mosogatószert, ilyenket ma este átviszem Patríciának.
 
Itt az ideje számot vetni ezzel az időszakkal. 
  1. Szép tájakat láttam.
  2. Megtanultam ezt-azt a norvég nyelvből/-ről.
  3. Megtapasztalhattam, hogy itt is helyt tudok állni, noha más a nyelv, mások a törvények, más a munka, mint „odahaza”.
  4. Volt időm gondolkodni, magamba szállni. – Bár ezzel a kérdéssel kapcsolatosan kissé vegyesek az érzéseim. Nem jutottam el semmiféle nagy megvilágosodáshoz, felismeréshez, döntéshez. Nem érzem igazán kipihentnek sem magamat, sőt. Sikerült viszont pár dolgot elengednem; nyugodtabban, higgadtabban, elfogadóbban tekinteni az... izé... dolgokra (eng: stuff).
  5. Anyagilag... nem rossz, noha nem kaptam (pontosabban: kapok majd) extrém sokat, de ahogy korábban is írtam, most nem is elsősorban a pénz kedvéért jöttem ki ide.
  6. Nem jött ki hozzám semmilyen fizetős vagy ingyenes barátnő, itt volt viszont a feleségem, ő is, meg én is nagyon élveztük az együtt töltött napokat.
  7. Az időjárás az még skandináv mértékkel is szar volt, nekem meg most inkább napfényre lett volna szükségem. Ezt viszont ellensúlyozza, hogy Gerianger még ilyen vegyes időjárás mellett is gyönyörü, valamint annak a tudata, hogy mindjárt visszamegyek a meleg, napos időbe.

     

A mérleg tehát pozitív.

Már kaptam is egy e-mailt az orvosközvetítő cégtől, hogy mikor jönnék legközelebb. Hát egyelőre azért inkább kitérő választ adtam.

4 komment

Címkék: munka norvégia


A bejegyzés trackback címe:

https://dysthymia.blog.hu/api/trackback/id/tr932122666

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vagyok, aki vagyok... 2010.07.01. 14:13:59

küldöm a meleget, itt most van rendesen :)
örülök, hogy összességében pozitívnak érzed. ezt az elmaradt barátnő látogatást nem értem... lehet, hogy kimaradt nekem pár poszt...
a megvilágosodás meg az egyszerű halandóknak inkább egy folyamat, mint egy pillanat. szerintem. bár kétségtelen, hogy vannak "olyan" pillanatok, de az inkább némi passzivitássaljár együtt, valaki más tesz, mond valamit, vagy "történik" az emberrel valami. legalábbis nekem még nem sikerült aktív gondolkodás közben megvilágosodnom :)

Groix · http://dysthymia.blog.hu 2010.07.01. 14:29:59

@vagyok, aki vagyok...:
Nem maradtál le semmiröl, mert nem írtam róla korábban. De nem is lett volna miröl, mert a kósza ötletnél nem jutott sokkal tovább a dolog. És ennek megfelelöen nyilván *nem* is jött ide semmiféle barátnö. Sokkal jobb így, hogy inkább a feleségem jött.
Komolyan.

Ja, és most süt a nap odakint. Kiváncsi leszek, hogy ez kitart-e a munkaidö végéig...

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.07.01. 15:25:57

Jó utat. Én holnap indulok a hegyek közé.