Dysthymia

Itt vagyok 41 évesen, van egy csodálatos családom (kedves feleség, okos, aranyos gyerekek), szép nagy lakásom, munkám, amiben jó vagyok, és amivel nagyon jól is keresek - és mégis (majdnem) állandóan szomorú vagyok, semmihez sincs igazán kedvem, semmi sem tud lekötni. Még pár év, aztán megöregszem, akkor meg már végképp késő lesz, és majd verhetem a fejemet a falba, hogy nem is éltem igazán, amikor még megtehettem volna. Erről gondoltam most blogot írni.

Legutóbbi hozzászólások

Látogatók

2010.06.16. 17:46 Groix

Norvégia 3. – Kínos történetek

Kellemetlen nap volt ez a mai. Több olyan helyzet is volt, amitől most hülyén érzem magam, sőt, szinte a sírás fojtogat.

Ma kezdett a lengyel doktornő. A reggeli megbeszélésen láttam egy ismeretlen, kedves lányt, aki nagyon mosolygott felém. Természetesnek vettem, hogy ő az, így a megbeszélés után odamentem hozzá, mondtam neki, hogy jöjjön velem (szándékomban állt körbevezetni az osztályon stb.), aminek ő szó nélkül engedelmeskedett is. Megkérdeztem a nevét, mondja, hogy Johanna, OK, ez lehet is lengyel név.
Elvileg ugyan tegnap már láttam a doktornőt egy villásra, de nem emlékztem az arcára, csak arra, hogy valami sráccal jött körbe.
Úgyhogy adekvátnak tűnt a kérdés:
- Tegnap a férjeddel voltál itt?
- Nem, én pszichológus vagyok, itt dolgozom lenn.
- Øøø… Aaa… Mennem kell egy értekezletre, szia.
 
Aztán később persze megismerkedtem az igazi doktornővel, Patríciával is, de ebben nem volt semmi negatív, úgyhogy erről majd máskor írok.
 
Terveztünk egy beszélgetést az egyik (a motyogós) beteggel 11-re. Amikor úton voltam odafelé, megtudtam, hogy szerdánként főorvos-értekezlet van, 11-kor. Így oda mentem, és az már kezdődött is. Az egyik nővér ingerülten hívott később, hogy miért nem mentem a beteghez 11-re, vagy miért nem szóltam legalább, hogy máskor jövök, ott vártak rám hiába.
Közben, mialatt egy üzenetet próbáltam törölni a személyhívómról, beindítottam egy vészjelzést (nem tudtam, hogy itt a riasztó is bele van építve a hívóba, másutt ez két külön készülék szokott lenni). Mivel a szoba, ahol voltam, valami oknál fogva nem szerepelt a rendszerben, a személyzet tanácstalanul szaladgált, hogy hol van szükség a segítségre.
Aztán újra az a nővér, aki ki volt rám akadva. Mond valamit, bólogatok. Érted? / Nem. / Akkor miért nem kérdezel vissza?
Jó, teljesen igaza is van. Kicsit később valamit magyaráz. Értem, ezúttal tényleg értem, mondom, hogy Ja, ja. De aztán valahogy mégsem OK minden, mert azt mondja, hogy az imént éppen azt kérdezte, hogy melyik országból jöttem, és akkor nem adekvát válasz az Igen. Égek, mint a rongy. Ezután bemegyünk a beteghez, a beszélgetés viszont végül a vártnál jobban sikerül – a nővér végig fordít motyogásról norvégra, de néha én is megértem, amit a beteg mond.
 
Aztán ezek után még kapok egy céges levelet otthonról (mi a francnak olvasom szabadság alatt a munkahelyi e-maileket?), ahol azt kérik, hogy intézkedjek egy bizonyos ügyben. Egy elég cikis hibáról van szó (igaz, hogy nem lett baja senkinek - saját magunkkal szúrtunk ki, nem egy beteggel), amit ugyan formálisan a beosztott alorvosom követett el, de már rég észre kellett volna vennem a mulasztást, és korrigálnom.
 
Szóval végiggondolva ezeket, látom, hogy hol és mit rontottam el, hogy mi a bajok gyökere.
Figyelmetlenség, gyávaság, határozatlanság.
Szomorú dolog ez.
Ugyanakkor, ahogy másutt már említettem, ez most a magamba szállás, a meditáció ideje; ennek pedig pont az az egyik lényege, hogy meglássam a magam negatív oldalát.
 
Így, hogy nem védenek bejáratott rutinok, nem segítenek ismerősök, magamra vagyok hagyatva a nyelvvel és nincs kihez este vigasztalásul odabújni, így különösen nehéz.
 
De ezt választottam, ezen az útszakaszon most végig kell menni, és hiszem, hogy végül valami jó jön ki mindebből.

25 komment

Címkék: depresszió norvégia


A bejegyzés trackback címe:

https://dysthymia.blog.hu/api/trackback/id/tr782086768

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

örömlány · http://oromlany.blog.hu 2010.06.16. 19:19:17

Inkább kedvesen megmosolyogtató helyzetek, (na jó, kivéve a betegvárakoztatóst), mint kínosak. Persze, ha d.-s állapotból keveredik ki valaki, akkor nem így látja. "Figyelmetlenség, gyávaság, határozatlanság" - ezek nagyon ismerős dolgok... :(

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.06.16. 20:30:40

Végre egy "munkahely" kórház, ahol mindenki mindenki irányában felelősséggel tartozik a tetteiért.

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.06.16. 20:31:35

Gondolatébresztőnek (most olvastam):
A moziban mindig a vetítővásznat nézed, és soha nem pillantasz hátra, magad mögé - pedig a vetítőgép ott van. A film valójában nem a vásznon pereg; azt csupán a vetítőgép vetíti a vászonra. A film mögötted pereg, de te sosem nézel oda. Pedig a vetítőgép ott van. Mindig az elméd van a háttérben; az elméd egy vetítőgép. De te mindig csak a másikat nézed, mert számodra a másik a vetítővászon.
Amikor szerelmes vagy, gyönyörűnek látod a másikat, páratlanul szépnek. Amikor gyűlölsz, akkor ugyanez az ember egyszerre a legvisszataszítóbb lesz. És sosem kérdezed magadtól: hogy lehet az, hogy ugyanaz az ember egyszer a legszebb, máskor pedig a legcsúnyább...
Tehát az egyetlen út az igazsághoz, ha megtanulod, hogyan lehetnek közvetlenek a meglátásaid, hogyan mondj le az elméd által nyújtott "segítségről". Az elméd tevékenysége a probléma, mert az elme csupán álmokat tud teremteni... És annyira izgatottá válsz az álmoktól, hogy azok már valóságnak tűnnek. Ha túlságosan izgatott vagy, megrészegülsz, és már nem is vagy magadnál. Akkor bármit látsz, az csupán a saját kivetülésed. És annyi világ van, ahány elme, mert minden elme a saját kis világában él.

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.06.16. 21:17:36

@21 hónap: Forrás?
Groix, végül is igaz, nem olyan vészes dolgok ezek - innen nézve. De ha bénázom, azt én is nagyon tudom utálni magamban. Sztem a tévedéseinket nehezebben bocsájtjuk meg magunknak, mint a bűneinket.

Groix · http://dysthymia.blog.hu 2010.06.17. 11:21:07

Ezt hallgassátok meg:
Ma éjjel azt álmodtam, hogy milyen kínos az, hogy egy ilyen napon, egy ilyen blogbejegyzésbe még ráadásul egy durva helyesírási hiba belekerült.
Amikor felébredtem, szinte biztos voltam benne, hogy ez igaz. Megnéztem, és tényleg: a "fojtogat" szót ly-nal írtam (azóta javítva).
:-)

rozsdafarku 2010.06.17. 12:32:17

Nem "jön át" Groix ma, 11, 21-kor kelt levele:"Ezt hallgassátok meg:..."

rozsdafarku 2010.06.17. 12:33:33

@Groix: Átjött, csak szóvá kellett tenni.
A hejedbe alunni se tuttam vóna!:P

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.06.17. 12:47:01

@Gloria Mundi: forrás nélkül nem igaz? A forrás az én dolgom.

@Groix: szörnyű lehet :D
Én meg még úgy is tudtam aludni, hogy a kirinyált pótzh-ra egyetlen kumma betűt nem tanultam, pedig kellett volna. Állati nagy égés lesz holnap.

rozsdafarku 2010.06.17. 13:04:34

@21 hónap: Groix nagyon lelkiismeretes!

rozsdafarku 2010.06.17. 13:51:03

@Gloria Mundi: Forrás nélkül is igaz, de ha így még igazabb, tessék:
tarot.szeretni.hu/?i=osho-zen44

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.06.17. 14:47:38

21 hónap: Csak szeretem tudni, mi honnan ered, az baj? Filológus beütés ...
@rozsdafarku: Köszi.

vén betyár 2010.06.17. 17:05:37

@21 hónap: @Gloria Mundi: @örömlány: Lányok, ha 7végén /vagy máskor lesz sok időtök, olvassatok, olvassátok!Először csak bosszantott, most már átlátom a nagyszerűségét és a humorát, a kommenteken meg még mindig röhögök, mint a ló.

Groix!Bocs az off-ért, rád is rádfér egy kis kacaj a hazai valón.:)

bolcslazado.blog.hu/2010/06/16/engedelykoteles_internet_a_videki_magyaroknak?fullcommentlist=1#comments

vén betyár 2010.06.17. 17:17:47

@örömlány: Bocs, most másodjára olvasva olvasom a kommentedet:)

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.06.17. 22:00:19

@vén betyár: kedves tőled, köszönöm. A zexférj skarlátos, az ő hétvégéjét is megkaptam. Hétfőn reggel megyek mindenfelé a városba, aztán meg a rajztanszékre. Oda meg még készülni is kéne. Egyszóval kizárt. De ha mégis lesz időm, ez lesz az első, amit elolvasok, köszi :)

Groix · http://dysthymia.blog.hu 2010.06.18. 12:21:21

@21 hónap: Gondolok rád, drukkolok, hogy sikerüljön a vizsgád.

Groix · http://dysthymia.blog.hu 2010.06.18. 12:27:44

@vén betyár: Megnéztem. Nagyon meglepett és el is szomorított, hogy ennyire hiányzik (odahaza?) az emberekböl a humorérzék - úgy tünik, hogy nemcsak értékelni nem tudják, de észre sem veszik a humort.
Make laugh, not war.

rozsdafarku 2010.06.18. 12:58:34

@Groix: Hétvégén mit csinálsz?Meditálsz?
Nálad van, veled van a laptopod?

Groix · http://dysthymia.blog.hu 2010.06.18. 13:17:23

@rozsdafarku: A választ megtalálod a pillanatokon belül élesedö következö posztban.

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.06.19. 09:58:01

@Groix: köszönöm.
Bementem, vittem egy csomag nápolyit, egy tiszteletpéldányt a könyvből, amit fordítottam, és megkérdeztem, hogy levelezőknek indul-e ősszel a tantárgy. Nem volt egy percem sem tanulni.
Cserébe a névnap legalább jól sikerült, a gyerkőc ragyogott.

Groix · http://dysthymia.blog.hu 2010.06.20. 21:06:14

@21 hónap: Elegáns, finoman ironikus húzás.
Én értékeltem volna, és átengedtelek volna a tanár helyében.

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.06.20. 22:12:00

@Groix: szólj, ha épp erre jársz épszerk 3-at tanítani :D
Hogy sikerült a kirándulás? Kíváncsi vagyok, ki volt a vendég.

Groix · http://dysthymia.blog.hu 2010.06.21. 10:28:19

@21 hónap: Ha tanítani nem is, de vizsgáztatni tudnék minden további nélkül. :-)
A kirándulás nagyon-nagyon jól sikerült! Gyönyörü ez a Geiranger, még sokkal szebb, mint a képek alapján hinné az ember! Boldog vagyok, hogy eljutottam oda!

vén betyár 2010.06.21. 11:26:59

Ugyanakkor, ahogy másutt már említettem, ez most a magamba szállás, a meditáció ideje; ennek pedig pont az az egyik lényege, hogy meglássam a magam negatív oldalát.

Leélhetjük életünket boldogan vagy boldogtalanul, sikeresen vagy kielégületlenül, anélkül, hogy akár
egyszer is meghûlt volna bennünk a vér a fölismerés sokkjától, anélkül, hogy valaha is megéltük volna,
amint a lelkünkben rejtõzõ elgörbült vasdarab kiegyenesedik - s mi végre a helyünkre kerülünk.
Josephine Hart