Dysthymia

Itt vagyok 41 évesen, van egy csodálatos családom (kedves feleség, okos, aranyos gyerekek), szép nagy lakásom, munkám, amiben jó vagyok, és amivel nagyon jól is keresek - és mégis (majdnem) állandóan szomorú vagyok, semmihez sincs igazán kedvem, semmi sem tud lekötni. Még pár év, aztán megöregszem, akkor meg már végképp késő lesz, és majd verhetem a fejemet a falba, hogy nem is éltem igazán, amikor még megtehettem volna. Erről gondoltam most blogot írni.

Legutóbbi hozzászólások

Látogatók

2010.06.04. 10:04 Groix

Floating élmény

A masszázsos történetek lassan elfogynak (egy még azért hátravan), de végül is vannak másféle élményeim is.

Izgalmas és érdekes, de talán nem olyan sokak által ismert kikapcsolódás a floating, amit Magyarországon „lebegőfürdő” néven is hirdetnek.
 
A lényege az ingermentesség: Testmeleg vízben (pontosabban egy speciális sóoldatban), egy sötét, hangtalan kapszulában lebegsz.
Elöször gyerekkoromban olvastam ilyenről, valamelyik sci-fiben (azt hiszem, a Pirx pilóta kalandjaiban, de nem vagyok benne biztos) volt ez az ürhajóskiképzés egyik eleme - ott a főszereplő az ingermegvonástól hallucinálni kezdett.
Homer és Lisa is elmentek egyszer kipróbálni, ahol Lisa szintén hallucinált - Homer nem, vele viszont az ingerszegénység helyett igen kalandos dolgok történtek menet közben, anélkül, hogy ő erről tudomást szerezhetett volna. Így aztán mindketten, bár különböző okokból, de nagyon élvezték.
Én igazából nem számítottam ilyesmire.
 
A feleségemmel mentünk, úgyhogy olyan helyet kerestem, ahol két kapszula is van - emiatt viszont a város tulsó végébe kellett utaznunk.
A kapszulák külön szobában voltak, maga az élmény mindenképpen személyes.
Zuhanyzás, majd bemásztam a buborékba (talán 3 m hosszú és 2 m széles lehetett), és magamra zártam. Olyan lehetőséget választottam, hogy az első negyedórában valami klasszikus zene szóljon, ami aztán később elhallgat.
Nem volt persze teljes az ingermentesség - először is kissé ügyeskedni kellett, hogy kényelmesen fel tudjak feküdni a vízre, úgyhogy a saját izmaimat mindenképpen éreztem. És bármennyire is igyekeztem, ha nagyon-nagyon lassan is, de mindig sodródtam kicsit erre-arra a vízben. Amikor hozzáértem a fülke falához, akkor persze elég volt egy kis lökés a kisujjammal vagy a lábammal, hogy aztán pár perc múlva a másik falnál legyek. A víz alatt meg hallatszott némi csobogás. De hát ezek az ingerek végül is szükségszerűek.
De az egész nagyon érdekes volt - semmi hallucináció, semmi misztikus élmény (ahogy már egyszer írtam is valahol másutt, nem vagyok különösebben fogékony az ilyesmire), viszont teljes ellazulás, kikapcsolódás, kilépés a világból.
Az volt az alapélményem - ez most depressziósan hangozhat, pedig ez a számomra egyáltalán nem negatív gondolat -, hogy nem kell félni a haláltól, nincs benne semmi kellemetlen: az ember csak fekszik a sírban, nem érez semmit, és nincs semmire sem gondja.
Felfrissülve, vidáman jöttem el a floatingról (a nejem is nagyon élvezte).
 
Az élménytől fellelkesülve ajándékoztam Eszternek is egy floating-utalványt. El is ment, de érdekes módon a számára korántsem volt ilyen pozitív a dolog, azt mondta, hogy inkább a magárahagyatottság szorongását élte át, hogy mindenki eltűnt vagy megsemmisült, és ő egyedül maradt a vliágon.
 
Gondolom, a személyiségünk különbözősége okozza, hogy különbözőképpen reagálunk ugyannarra a semmire.

10 komment

Címkék: depresszió eszter sci fi


A bejegyzés trackback címe:

https://dysthymia.blog.hu/api/trackback/id/tr752055531

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.06.04. 10:23:55

Majd jön valaki, aki megmagyarázza, hogy ez milyen magzati élmény hatása ;)

vén betyár 2010.06.04. 10:32:42

Érdekes lehetett.
Számomra már a gondolata is ijesztő, hogy bezárva, lebegve...Igen, a fürdőszobában, a kádban...bár ott sem szeretem magamra zárni az ajtót.
Hasonló olvasható a kokomkönyvben:ingerszegény! sötét barlang...ezt azért jobban tudnám élvezni.:P
www.netreforgo.hu/kokom/kokomkonyv.pdf

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.06.04. 10:38:26

Állítólag a KGB hasonló kihallgatási-kínzási technikát alkalmazott a hetvenes-nyolcvanas években:

Az alany bezárva egy ilyen lebegő izébe, egy kicsit bekábítózva, hogy pontosan ne tudja, mi is történik vele, semmi külső inger, mindenféle csövek lógtak ki belőle (élettani funkciók fenntartása, anyagcsere).

Azt mondják, hogy 72 óra elteltével egy átlagember megzakkan kicsit.

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.06.04. 10:43:38

@tiboru: nekem nem kéne hozzá 72 órát tutajozni...
Mikor éjjel 1 után valami elkezdett mocorogni a konyhapulton, tutaj nélkül is úgy pucoltam be az ágyba, hogy csak úgy füstölt :P

vén betyár 2010.06.04. 10:49:14

@21 hónap: Mi a franc mozoghat a konyhapulton?
Kéthetes külföldi távollét után kinyitottam a konyhaszekrényt.Hatalmas, szőrös ződ vmi készült rámvetni magát!Úgy csaptam be az ajtót, hogy...
Később óvatosan kinyitottam...
A kéthetes penészes vekni vicsorgott rám...

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.06.04. 11:00:34

@vén betyár: nemtom. Egy tepsi meg egy grillrács öcsürgött egymás nyakában órák óta. Lehet, hogy elgémberedett a tepsi és megigazította magát...

örömlány · http://oromlany.blog.hu 2010.06.04. 11:50:57

"Gondolom, a személyiségünk különbözősége okozza, hogy különbözőképpen reagálunk ugyannarra a semmire."
:D
Ez nagyon tetszik, a gondolat, a stílus, a megfogalmazás. Mély, mintha egy psz. írta volna. :)

vén betyár 2010.06.04. 12:32:58

@örömlány * oromlany.blog.hu:
+ Pusz még mindkettőtökben közös egyfajta szolid, szelid, mértéktartó, elegáns visszafogottság, önfegyelem.Tetszik.