Dysthymia

Itt vagyok 41 évesen, van egy csodálatos családom (kedves feleség, okos, aranyos gyerekek), szép nagy lakásom, munkám, amiben jó vagyok, és amivel nagyon jól is keresek - és mégis (majdnem) állandóan szomorú vagyok, semmihez sincs igazán kedvem, semmi sem tud lekötni. Még pár év, aztán megöregszem, akkor meg már végképp késő lesz, és majd verhetem a fejemet a falba, hogy nem is éltem igazán, amikor még megtehettem volna. Erről gondoltam most blogot írni.

Legutóbbi hozzászólások

Látogatók

2010.05.19. 11:30 Groix

Munka (igazából meglehetősen érdektelen történetek)

Tegnap volt a Nagyfőnök (csaknem ezer alkalmazott tartozik hozzá) hivatalos születésnapi ünnepsége, állófogadással összekötve. Én képviseltem a magunk pici kis rendelőjét. Amikor a gratulációra került sor, a nagy eszemmel valami ilyesmit sikerült összehoznom:

Gratulálok! 65 év... Milyen kár, hogy hamarosan nyugdíjba mégy, mi lesz nélküled a klinikával?
 
Abban a pillanatban, ahogy kimondtam, rögtön felfogtam, hogy ez milyen szörnyen hangzik, legszívesebben rögtön szembeköptem volna magamat, de akkor már késő volt.
A főnök persze edzett, diplomatikus ember, a szeme sem rebbent, így először azt mondta, hogy vannak ambíciózus emberek a klinikán, akik át fogják tudni venni a vezetést, majd elkezdte méltani a mi magyar csapatunkat, hogy mennyire hasznos és előremozdító a mi munkánk stb. Szerencsére ekkor valaki odajött hozzá, így el tudtam osonni, hogy inkább szedjek magamnak egy kis ételt, és végleg kikerüljek a látóköréből.
 
Este meg orvostanhallgatókat tanítottam ügyeletben. Ez nem lenne rossz, de ha négyüknek csak egy számítógép (kórrajz, gyógyszerlista, minden csak a gépen keresztül érhető el) meg egy szoba (a másikból kihajítottak minket a nővérek, az ő szempontjukból végül is jogosan) áll a rendelkezésükre, és közben az velük szemben az elvárás, hogy négy óra alatt lássanak el annyi beteget, mint egy „normál” ügyeletes 5,5 óra alatt, akkor azért nehéz úgy megszervezni az estét, hogy ők is jól érezzék magukat, meg a munka is haladjon.
Végül azért talán sikerrel jártam, mert zokszó nélkül ráhúztak több, mint fél órát a munkaidőre, és utána az egyikük még azt kérdezte, hogy van-e lehetőség beállni hozzánk ügyelni.
Mindenestre írtam most reggel egy levelet az illetékeseknek, hogy ezekkel a feltételekkel nem vállalok további oktatást. A reakció nem volt túl lelkes (erre számítottam), viszont megígérték, hogy visszaállítják a normál ügyeleti rendet ezeken a napokon is (erre viszont nem, nem hittem, hogy ez ilyen könnyen keresztülmegy - bár nem én voltam az egyetlen, aki tiltakozott). Az orvostanhallgatóknak persze majd így is saját betegeket kell felvenniük, de nem lesz ugyanaz a stresszes teljesítménykényszer, mint most.
 
Holnap jönnek a szüleim meg az anyósom vendégségbe, vasárnap pedig nagy ünnepi ebéd lesz.
A feleségem már egy kicsit stresszes, örült volna, ha ma otthon maradok segíteni. De hát sajnos (vagy szerencsére, nézőpontfüggő) be kellett jönnöm dolgozni. Erre most reggel látom, hogy az egyetlen beteg, aki be volt hozzám írva délelőttre, lemondta az időpontját. Ha ezt előre tudom, akkor lehet, hogy tényleg otthon maradtam volna, mert azért a szívem mélyén rendes ember vagyok ám.

4 komment

Címkék: munka


A bejegyzés trackback címe:

https://dysthymia.blog.hu/api/trackback/id/tr692015038

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vén betyár 2010.05.19. 13:10:20

Mindig is sejtettük.:)

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.05.20. 14:15:43

Hm ...
Az a baj, h az ilyen alkalmakkor (hivatalos szülinap) szinte csak hülyeséget lehet mondani. Ezért is utálom a hasonló összejöveteleket. :)

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.06.03. 22:33:15

Hát, ha látod, hogy mi a csízió, gyorsan hazarohansz, és mégis van öröm. A mégis öröm néha jobb, mint az instant :)

tiboru · http://blogrepublik.eu 2010.06.03. 23:51:43

No, Groix, téged se fognak felkérni előadónak a diplomataképzőbe :-)