Dysthymia

Itt vagyok 41 évesen, van egy csodálatos családom (kedves feleség, okos, aranyos gyerekek), szép nagy lakásom, munkám, amiben jó vagyok, és amivel nagyon jól is keresek - és mégis (majdnem) állandóan szomorú vagyok, semmihez sincs igazán kedvem, semmi sem tud lekötni. Még pár év, aztán megöregszem, akkor meg már végképp késő lesz, és majd verhetem a fejemet a falba, hogy nem is éltem igazán, amikor még megtehettem volna. Erről gondoltam most blogot írni.

Legutóbbi hozzászólások

Látogatók

2010.05.14. 12:00 Groix

Feltámadás

Néhány nappal ezelőtt töröltem ezt a blogot, elsősorban a lelepleződés veszélye miatt, de arra is gondoltam, hogy úgysem olvassa senki, meg különben is mi értelme van intézményesen sajnáltatni magamat.

De a törlés után kaptam több olyan visszajelzést is, hogy kár volt törölnöm, szívesen olvasták (vagy olvasták volna) a blogomat.
Márészt azt is írta valaki, hogy egy egész hétvégén keresztül nyomasztotta, amit nálam olvasott.
Sajnálom azt, akinek rossz napokat szereztem, de ez ugyanakkor (bár itt és most ez cinikusan hangzik) sikerélményt is adott, mert ezek szerint képes vagyok rá, hogy hatékonyan közvetítsem szavakban az érzéseimet. Valaki elolvassa, amit írok, és nem csak arra gondol, hogy milyen rossz ennek a Groixnak, hanem ő maga is rosszul érzi magát. Szerintem egy könyv vagy más műalkotás is akkor igazán jó, ha személyesen megérint, ha hatással van rám.
 
Másrészt viszont ez felelősséget is jelent: Rombolni (és így nyomasztani is) nyilván könnyebb, mint építeni, felemelni.
A depresszió továbbsugárzásának is akkor van létjogosultsága, ha mutatok valami kiutat is, vagy legalább rámutathatok valami csapdára, amit mások elkerülhetnek.
 
Tehát újraindítom a blogot, nem törlök belőle semmit, de a jövőben igyekszem máshová helyezni a hangsúlyt.
 
Ebben viszont kérem a Ti segítségeteket is: Ha azt gondoljátok, hogy kívánatos a sokszínűség, akkor tessék kommentelni pl. a könyvkritikáimat és egyéb nem-deprimált posztjaimat is. :-)
Tudjátok, mint Pavlov kutyája: A blogozónak az olvasottság és a hozzászólások jelentik a jutalmat, és az a viselkedésforma lesz egyre gyakoribb, ami pozitív megerősítést kap.

6 komment

Címkék: depresszió


A bejegyzés trackback címe:

https://dysthymia.blog.hu/api/trackback/id/tr122002446

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.05.14. 13:49:43

Szóval nem törölted, csak altattad. :)
Jó, h van feltámadás.

vagyok, aki vagyok... 2010.05.16. 15:54:43

örülök, hogy visszajöttél. de csak véletlenül tudtam meg...

Groix · http://dysthymia.blog.hu 2010.05.17. 10:03:06

@vagyok, aki vagyok...: Köszönöm.
Valóban csak a Szűzgarázsban írtam be kommentként, hogy helyreállítottam a blogot - úgy éreztem, hogy az már spam-elés lenne, ha több helyre is beírnám ugyanezt, a Te blogod ezért maradt ki.
Elnézést.

örömlány · http://oromlany.blog.hu 2010.05.18. 00:00:03

Úgy vettem észre, hogy láttam olvasót, aki Tőled érkezett, nem értettem... Aztán beírtam a címet és megnyílt!:) Örülök.:)