Dysthymia

Itt vagyok 41 évesen, van egy csodálatos családom (kedves feleség, okos, aranyos gyerekek), szép nagy lakásom, munkám, amiben jó vagyok, és amivel nagyon jól is keresek - és mégis (majdnem) állandóan szomorú vagyok, semmihez sincs igazán kedvem, semmi sem tud lekötni. Még pár év, aztán megöregszem, akkor meg már végképp késő lesz, és majd verhetem a fejemet a falba, hogy nem is éltem igazán, amikor még megtehettem volna. Erről gondoltam most blogot írni.

Legutóbbi hozzászólások

Látogatók

2010.04.28. 08:00 Groix

Lord Valentine kastélya

Ezt a könyvet is az erotikus masszázsos utazásom során vettem, mint a Hajszőnyegszövőket.

 
Sok szempontból hasonlít is ahhoz a könyvhöz. Leginkább abban, hogy noha mindkettő elvileg sci-fi lenne (egy másik bolygón, a távoli jövőben játszódik), mégis erősen a fantasy irányába hajlanak: mindkét könyv egy feudális társadalmat mutat be, főleg földművelésből élő lakossággal, akiken egy császár (Hajszőnyegszövők), illetve királyok (Lord Valentine kastélya) uralkodnak, és noha ismerik az űrutazást, sőt kapcsolatban is vannak más világokkal, ez nem befolyásolja különösebben a mindennapokat az adott bolygón.
Olyannyira nem, hogy egyik törtenetben sincs például használatban autó vagy repülőgép. Igaz, erre legalább a Lord Valentine kastélyában némileg hihető magyarázatot kapunk: Majipooron (ahol a történet játszódik) olyan kevés vasérc és olaj van, hogy nem tudnak ilyen technikát üzemeltetni. Viszont ebben a könyvben ráadásul még varázsló, meg óriás harcosnő is van, ezzel végképp a fantasy irányába tolva a műfajt.
 
Maga az alaptörténet is szinte egy az egyben a Gyűrűk Ura:
Egy (eleinte) jelentéktelennek tűnő szereplőre vár a feladat, hogy keresztülvágva a birodalmon legyőzze a gonoszt, és ezzel megmentse - ha nem is a világot, de legalábbis azt a társadalmi rendet, ami évezredeken keresztül békét és nyugalmat biztosított. Mindehhez egy különféle fajok tagjaiból álló társaságot kap kíséretként, köztük egy varázslót, aki mutatja az utat. Út közben végig arra készülnek, hogy majd egy nagy, végső csata vár rájuk, de addig is sok nehézséggel kell megküzdeniük...
 
Érdekes elem az álmok fontossága:
A Majipoort vezető négy uralkodóból legalább kettő különféle személyes álmokat küld az alattvalóknak (az Úrnő békés, vigasztaló vagy útmutató álmokat, míg az Álmok Királya parancsoló vagy büntető álmokat), aminek fontos szerepe van a társadalmi rend fenntartása szempontjából (nincs többé gyilkosság, mert mindenki tudja, hogy akkor élete végéig rémálmok gyötörnék). Ez jó ötlet, és jól ki is használják a történentben minden szempontból.
 
Számomra furcsa viszont, hogy - szükségtelenül - nagy időtartamokkal, távolságokkal és népességi adatokkal dobálózik a könyv. Kicsit hiteltelen is, mert egy több tízmillós lakosságú, több száz kilométer átmérőjű metropolisz nem igazán reális ezen a technikai-társadalmi szinten - képtelenség egy ilyen méretű várost kizárólag állatvontatású járművek segítségével ellátni pl. élelemmel.
 
Érdekes viszont, és nem tudom, hogy ezt a könyv hibájának vagy pozitívumának tekintsem-e, hogy a történet időnként antiklimaxba fordul: valami fontos fordulatra várunk, és aztán nem történik semmi.
Egyszer megjelenik egy új, különleges és látszólag igen fontos szereplő, akinek aztán később semmi komolyabb jelentősége sem lesz; máskor egy dramaturgiailag hosszasan előkészített összecsapás egyszerűen elmarad, effélék.
De inkább jóindulatúan azt feltételezem, hogy ez szándékos poén, hiszen a való élet sem valamiféle terveknek megfelelően alakul, ahol később minden a helyére kerül, hanem csak történnek a dolgok, és nem tudhatjuk előre, mi lesz később lényeges, mi nem.
 
Végső összegzésként azt mondanám, hogy élveztem a könyvet, amíg tartott, hozzájárult ahhoz, hogy egy hétig kevésbé legyek deprimált, sőt, azt hiszem, elolvasok majd még néhány további Majipoor-könyvet is, de ennek ellenére nem tartom különösebben kiemelkedő alkotásnak.
Inkább olyan Harry Potter-színvonal.

17 komment

Címkék: álmok könyvek sci fi erotikus masszázs


A bejegyzés trackback címe:

https://dysthymia.blog.hu/api/trackback/id/tr602002411

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.05.17. 23:21:19

Csak, h ne pampogj, h nem szól senki a könyvelemzéseidhez. :)
Ezt elolvastam. :)
Az utóbbi időben sok fantasy-irodalomról szóló elemzést olvastam, de ezzel a könyvvel még nem találkoztam.

Groix · http://dysthymia.blog.hu 2010.05.18. 08:32:16

@Gloria Mundi: Köszönöm. :-)
Várom, hogy megkapjam végre a (hetekkel ezelött megrendelt)Majipoor krónikáit, ami ennek a folytatása, de egyben az elözménye is (ahogy ez lenni szokott), akkor majd írok arról is.

vén betyár 2010.05.22. 01:20:52

Gildor Inglorion · gildorblog.blogspot.com 2010.05.18. 17:30:53
bocs a spamért, ha nem mehet töröljétek, de baromira virul a fejem:

www.biblieteka.hu/book/view/id/58/
Viszonzásul a könyvelemzésekért és ajánlásokért én is szerettem volna ajánlani egy nagyon érdekeset, ha nem is a középkorban játszódik.

rozsdafarku 2010.05.22. 07:27:18

@vén betyár:
A fent említett blog 55.poszt.Kínos szereplés.
18.komment Gildor Ingloriontól, majf
23.kommentben VB válasza, végül

54.poszt.Időzített bomba
Rf az utolsó előtti posztban hivatkozik rá, belinkeli az ott olvasható első fejezetet.
Szegény Rf.A kutya nem vette észre /jó, nem is volt feltünő, enyhén szólva/, még a szerző, GI sem.
Igaz, őt is kutyába vették a viruló fejével együtt.Pedig érdekes, én is ajánlom.

rozsdafarku 2010.05.25. 10:34:38

Sikerült kiköncsönöznöm, az Éjszárnyakkal együtt.Sajnos a Hajszőnyegszövőket a gép sem találta.Ki a szerzője?

Groix · http://dysthymia.blog.hu 2010.05.25. 12:20:01

@rozsdafarku:
Andreas Eschbach: Hajszőnyegszövők
ISBN 978 963 9828 26 1
ISSN 0238-3063
Metropolis Media Group, 2009
www.galaktikamagazin.hu

vén betyár 2010.06.09. 11:11:13

Még láttam az Erzsébet-híd roncsait, láttam az újat felépíteni.Gyermekként láttam a Technika Házában az első magnetofont, a romos Budapesten az első filmvetítést.10 évesen a felnőttek mutattak egy amerikai magazint, amelyben a 2000. év feltételezett technikai csodái egyikeként repülő autó is szerepelt.60-as évek:tranzisztoros rádió, zsebszámológép, casettás magnó, TV, szines TV, később videó, CD, stb, ismered a folyamatot.
Olvastam Asimovot, Lem-t, Orwelt /éppen 1984-ben/, láttam a Fahrenheitet.Sok mindent el sem tudtunk képzelni, pedig megéltük a szputnyikot, az ember Holdra lépését, de azt nem hittük volna, hogy még életünkben megszűnik a szovjet megszállás.
Gyermekkoromban egész Magyarországon összesen 10.ooo személyautó volt.Lovaskocsik hordták a szenet, tejet, kenyeret, jeget - az egész házban csak a doktoréknak volt egy "jégszekrényük".A belvárosi utcákon úgy végig lehetett sétálni, hogy egyetlen autó sem parkolt.Mártogatós tintával tanultunk írni.Nagyszüleim tanyájára a 70-es évek végén vezették be az áramot.15 éve a kisvárosban, ahova kiköltöztünk, nem volt az utcánk betonozva, nem volt még vonalas telefon sem.
Ami most van, az nekem már maga a JÖVŐ, minden csodájával együtt.Talán koromnál, személyiségemnél fogva szívesebben menekülök a múltba, a múlt csodáit élvezem, Saylort olvasok, Arturó-Pérez Revertét, ne vessetek meg, Griffint és Vilbur Smith-t, meg még sok mindenkit.
Nem tehetek róla, próbáltam magam beleélni az általad ajánlott könyvekbe, meg még másik kettőt is kihoztam a könyvtárból, nem sikerült.Útóljára a Düne -könyvek tetszettek ebben a témában.
Azért köszi!

Groix · http://dysthymia.blog.hu 2010.06.09. 15:39:22

@vén betyár: A Düne a müfaj nagy klasszikusa, nem csoda, hogy ahhoz mérve nem tetszettek Neked ezek a könyvek.
Ezzel együtt szerettem volna felhívni rájuk a figyelmet, mert újdonságok, és ha talán nem is remekmüvek, de legalábbis figyelemreméltó alkotások.
Hamarosan bele akarok egyébként kezdeni a Majipoor krónikái-ba, és akkor majd arról is írok.

vén betyár 2010.06.09. 16:06:58

@Groix: Sokszor velem is megesik, hogy elolvasva egy könyvet, rákapok és visszamenőleg a többit is a szerzőtől.Így jártam pl. Charles Frazierrel és Cormac McCarthyval is.Különdíj jutalmam volt, hogy párat ezek közül meg is filmesítettek.

rozsdafarku 2010.06.11. 10:20:25

@vén betyár: Cormac McCarty, Az út:
"Amikor olyan világokról álmodsz amelyek soha nem léteztek vagy soha sem fognak létezni és boldognak érzed magad akkor feladtad."

rozsdafarku 2010.06.11. 13:08:15

ddig éljek is, hétfőn megyek a könyvtárba /ha meg nem halok!/.
Kösz az ajánlást!

rozsdafarku 2010.06.11. 13:09:03

cCarthy eme remekbeszabott könyvének kézbevételét követő egy-két percen belül az ember még nem dől a nevetéstől, akkor ez minden valószínűség szerint annak tudható be, hogy már nem él