Dysthymia

Itt vagyok 41 évesen, van egy csodálatos családom (kedves feleség, okos, aranyos gyerekek), szép nagy lakásom, munkám, amiben jó vagyok, és amivel nagyon jól is keresek - és mégis (majdnem) állandóan szomorú vagyok, semmihez sincs igazán kedvem, semmi sem tud lekötni. Még pár év, aztán megöregszem, akkor meg már végképp késő lesz, és majd verhetem a fejemet a falba, hogy nem is éltem igazán, amikor még megtehettem volna. Erről gondoltam most blogot írni.

Legutóbbi hozzászólások

Látogatók

2010.04.19. 09:50 Groix

Blognyitó

Itt vagyok 41 évesen, van egy csodálatos családom (kedves feleség, okos, aranyos gyerekek), szép nagy lakásom, munkám, amiben jó vagyok, és amivel nagyon jól is keresek - és mégis (majdnem) állandóan szomorú vagyok, semmihez sincs igazán kedvem, semmi sem tud lekötni. Még pár év, aztán megöregszem, akkor meg már végképp késő lesz, és majd verhetem a fejemet a falba, hogy nem is éltem igazán, amikor még megtehettem volna.

Erről gondoltam most blogot írni.

6 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://dysthymia.blog.hu/api/trackback/id/tr202002346

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rozsdafarku 2010.05.14. 12:36:35

Örülök, hogy visszatértél!
Na, ez volt az első, ami elszomorított.
Fiatalember, aki mindent elért, amit reálisan lehet ebben a mai világban, jól is látja helyét, önmagát - és mégis ott tart, ahol.
Oké, van ilyen.Keresi a kilábalás útját ebből a helyzetből.Nekem úgy tűnik, rosszul és rossz irányba indult, de majd meglátjuk.
Egyelőre ennyit és üdv!

Groix · http://dysthymia.blog.hu 2010.05.14. 12:52:09

@rozsdafarku: Köszönöm a "fiatalember"-t. :-)
Próbálok több irányba is indulni - (újabb ötleteket is szívesen fogadok) de még az sem biztos, hogy bárhová is menni kell, hiszen végül is egész jól halad a szekér, meg vannak velem elégedve a családom tagjai, a kollégák stb.

gabor4x 2010.05.15. 23:18:37

Nem hiszem, hogy újat mondanék, de nagyjából ezt a problémát hívják életközép-krízisnek, nemde?

vén betyár 2010.05.19. 03:49:40

@gabor4x: Igen.Számomra hitelesnek tűnik, mert annak idején én is átéltem.Ma már, közelebb az omegához, mint az alfához, szinte gyerekesen megmosolyogtató, mégsem mondom azt, hogy jódolgában nem tudja, mit beszél.
Korábban sok blogot olvastam, sok mocskot, sok érdekeset.Fő kritérium az volt, az is maradt, hogy színvonalas legyen.Ha nem volt az vagy ha a téma érdektelen, esetleg undorító volt, szó nélkül továbbálltam.A hitelesség az ismeretek, a tehetség, a beleélés függvénye.
Groix-nak elhiszem, hogy az, akinek mondja magát.
Leticia nővérnek is.
Közben lehet, elnézést a szélsőségesen durva hasonlatért, hogy egy tolókocsis fiatalember, aki így éli ki írói hajlamát, így fejezi ki élniakarását, vágyát egy élhetőbb, jobb, más életre.
Vallom, hogy a darabolós gyilkos kevésbé tudná visszaadni egy gyilkos lelkivilágát, mint pl. Truman Capote.Igaz, ő nemcsak nagyon jó író, de évekig tanulmányozta a valódi, valóságos tetteseket, így bele tudta élni magát a helyzetükbe és nekünk is át tudta adni.
Groix hiteles, Groix színvonalas.
Olvasmányos, izgalmas, érdekes, vitára késztető, olyan, mint Leticia nővér, csak kicsit mégis más.Ezért jók.

galit 2012.02.11. 13:50:24

@Groix: Az jó, hogy a család és kollégák meg vannak elégedve veled, de ami még fontosabb, te meg vagy elégedve önmagaddal?

Groix · http://dysthymia.blog.hu 2012.02.11. 18:36:13

@galit: Hát pont ez az, hogy nem. :-(

Egyrészt arra gondolok, hogy valószínüleg többet is kihozhattam volna magamból, nem hiszek igazán a munkám értelmében, azt gondolom, hogy többre lettem volna képes stb. - másrészt meg (az elöbbivel látszólag ellentmondásban...) azért van bennem egy jó adag kisebbrendüségi érzés is.