Dysthymia

Itt vagyok 41 évesen, van egy csodálatos családom (kedves feleség, okos, aranyos gyerekek), szép nagy lakásom, munkám, amiben jó vagyok, és amivel nagyon jól is keresek - és mégis (majdnem) állandóan szomorú vagyok, semmihez sincs igazán kedvem, semmi sem tud lekötni. Még pár év, aztán megöregszem, akkor meg már végképp késő lesz, és majd verhetem a fejemet a falba, hogy nem is éltem igazán, amikor még megtehettem volna. Erről gondoltam most blogot írni.

Legutóbbi hozzászólások

Látogatók

2010.10.25. 11:48 Groix

Nahát...

Elégedetten figyeltem a szépen fogyatkozó olvasottságomat, miután blogomat csendes elmúlásra ítéltem, abbahagyva az új bejegyzések írását, valamint a hozzászólásokat más blogokba, sőt eltávolítottam a legolvasottabb posztjaimat is, amelyek révén a Google általában mindig hozzám küldött naponta pár új olvasót.

Erre látom ám, hogy ma megjelent egy rám mutató link egy keresztény portálon, aminek következtében ismét vannak látogatóim.

Isten hozott benneteket!

Kicsit (de tényleg csak egy kicsit) nehezményezem viszont, hogy "se nem keresztény szellemiségű, se nem szépirodalmi irányultságú blogger"-nek minősítenek.

A keresztény hitemből valóban nem túl sokat osztottam meg ezen a blogon, és tisztában vagyok vele, hogy van pár poszt, ami ennek egyenesen az ellenkezőjére engedne következtetni, ezen az állításon tehát nem lepődöm meg különösebben, de jelzem, hogy nem felel meg a valóságnak.

Na de, hogy ne lennék szépirodalmi irányultságú? Hát hiába írom én itt a könykritikákat? Ha jól számolom, a Viskó a blogomon legalább az ötödik köny, amit ismertetek, ezen kívül meg írtam már elemzést pár filmről is.

Vagy az SF már nem is szépirodalom?  :-)

 

 

 

7 komment

Címkék: kereszténység könyvek


2010.09.10. 17:42 Groix

A viskó

William Paul Young: A viskó (The schack)

 

Spoiler warning!

...bár nem hiszem, hogy a blogom közönségéböl bárki is tervezné ennek a könyvnek az elolvasását. Ha netán mégis, az a tanácsom, hogy ne tegye.

 

Sr. Iustitiától kaptam a könyvet, amikor itt volt látogatóban. Óvatosan azt mondta, hogy nem állítja, hogy jó könyv, de kiváncsi a véleményemre.

Aztán a feleségem olvasta el elsöként, akiben szemlátomást vegyes érzelmeket ébresztett, és ö is azt mondta, hogy kiváncsi lesz a véleményemre.

Mivel így már két embernek is referálnom kellett, ezért elolvastam (és nem hajítottam el a könyvet legkésöbb a felénél, ahogy megérdemelte volna). Ha viszont már átrágtam magam rajta, akkor megosztom a véleményemet a szélesebb közönséggel is.

 

A véleményem, röviden:

 

Cukrozott takony, tejszínhabbal.

 

A véleményem, kicsit részletesebben:

 

Egyértelmüen valláspropaganda célú mü (ezzel nem is lenne semmi bajom), nagyjából a mainstream neoprotestáns teológiát képviseli.

 

A történet viszont...

Már az elején, amikor még csak szokványos mederben zajlik a cselekmény, feltünöen gyakran emlegetik, hogy melyik szereplönek milyen az Isten-kapcsolata, valahogy a társalgások is gyakran ebbe az irányba hajlanak. Ettöl már eleve izzadságszagú a könyv.

 

Aztán a föszereplö kap egy levelet Istentöl (!), hogy találkozzanak a hétvégén (!!).

Isten három emberként jelenik meg, ezek közül például az Atya, vagyis a "Papa" egy néger nö képét ölti (ilyet vígjátékban már láttunk, de az én gondolataim mégis inkább a Matrix Orákuluma felé terelödtek, föleg mivel a nö süteménykészítés közben meséli el a tutit a föszereplönek - nem mellesleg a mátrix fogalmát is felhasznája a magyarázata közben).

 

A föszereplö mindenféle látványos, szürrealisztikus, érzelemteli, szívfacsaró élményen megy keresztül az Istennel töltött hétvége során (vízen jár Jézussal, kertészkedik a Sarayu névre hallgató ázsiai csajjal, aki igazából a Szentlélek, találkozik a halott apjával stb.), amiknek köszönhetöen egyre-másra ráébred, hogy Isten milyen kedves és bölcs, mennyire szeret mindenkit. A szereplök gyakran ölelgetik, a szeretetükröl és a megbocsátásukról biztosítják egymást.

A biztonság kedvéért a könyv még le is írja, hogy most mennyire meghatódott az illetö, ez vagy az a mondat mennyire sokat jelentett neki stb.

 

Valószínüleg azzal is modern akar lenni a könyv, hogy Isten többször is emlegeti a fraktálokat, az egyik fejezetnek az a címe, hogy Bajnokok reggelije (tudom, hogy ez egy zabpehely márka, de ebben a fejezetben nem azt reggeliznek, úgyhogy ez mégiscsak Vonnegut-utalás lesz), egy másiknak pedig az, hogy "A long time ago, in a Garden far, far away" - ezeket a poénokat legalább tudom értékelni.

 

A könyvben logikusan nagy hangsúlyt kellene, hogy kapjon a teodicea probléma (ha Isten jó és mindenható, akkor miért az a sok rossz a világban), lévén, hogy a föszereplö nyolcéves kislánya gyilkosság áldozatává vált, így jó oka lenne ezt a kérdést firtatni Istennél. Ehhez képest ez a problémakör röviden el van intézve a szokásos válasszal (az ember szabad akaratának követkemzénye és szükségszerü velejárója a rossz - meg különben is, honnan tudhatod azt a kis véges agyaddal, hogy mi az a jó meg rossz).

 

A könyv lezárása pedig az - elég sablonos módon -, hogy nem lehet tudni, mindez tényleg megtörtént-e, vagy csak a föszereplö álmodta egy baleset utáni kómában, de egy apró jel arra utal, hogy mégiscsak igaz... 

 

Bestseller lett, több, mint egymillió példányban kelt el. Érteni vélem, hogy miért, de riasztó számomra a gondolat.

Azt mondanám, hogy tipikus amerikai könyv - de egyrészt számomra az amerikai irodalmat Vonnegut, Kerouac, Brautighan, Arthur Miller jelenti (+ pár sci-fi író), másrészt pedig a szerzö nem amerikai, hanem kanadai.

De talán megértitek, hogy mire gondolok, ha azt mondom, hogy képzeljetek el egy vasárnap délutáni érzelmes hollywoodi családi filmet, és tegyetek hozzá egy nagy adag vallásosságot.

Egészen jól magam elé tudom képzelni azt az amerikai középosztálybeli nöt, aki a kertvárosi házában, két pitesütés közt könnyekig hatódik ezen a könyvön, aztán a szomszédasszonyának is ajánlja.

 

A teljes igazsághoz az még hozzátartozik, hogy úgy olvastam el a könyvet, és úgy írom most ezt a kritikát, hogy itthon fekszem betegen (semmi komoly, csak egy kis megfázás), ami kétségkívül befolyásolhatja negatív irányba a szemléletemet.

 

 

 

 

 

 

 

10 komment

Címkék: álmok kereszténység könyvek sr iustitia


2010.09.08. 18:00 Groix

!שנה טובה

 Boldog új évet kívánok! :-)

 

 

 

______

8 komment

Címkék: zsidóság


2010.08.30. 06:00 Groix

Álmok

Halálos álom (április 21.):

Azt álmodtam, hogy (élve..?) eltemetnek egy tömegsírba, és közben arra gondolok, hogy milyen megkönnyebbülés halottnak lenni, többé nincs gondom semmire.
 

Blogos álom (április 30.):

Furcsa álmom volt ma éjjel, a különféle témáknak pont azt a furcsa egyvelegét tartalmazta, mint ez a blog:

A tíz évvel ezelőtti szerelmemnek (vagy inkább szeretőmnek, akivel nagyon rövid, ámde igen viharos, már-már életveszélyes kapcsolatunk volt), G.-nek az otthonában jártam, ahol az apjával és a fiútestvérével találkoztam. G. valamiért hosszabb időre, hónapokra vagy évekre távol volt, amiről tudtam is, úgyhogy nem is számítottam rá, hogy találkozom vele.
A családtagoktól G. sci-fi gyűjteményéről érdeklődtem. Odavezettek több nagy szekrényhez, ahová ezek a könyvek össze voltak csomagolva, és mondták, hogy vigyek el belőle, amit csak akarok. Ettől kicsit zavarba jöttem.
Majd odajött hozzám G. apja, és valamennyi pénzt akart nekem adni, megköszönve, úgymond, amit G.-ért tettem. Mire én azt mondtam, hogy ezen semmi megköszönni való nincs, inkább lelkifurdalásom van a történtekért (ez egyébként a valóságban is így van), és szívem szerint inkább én fizetnék G.-nek kárpótlásként.
 

Blogos álom2 (június 2.):

Ma Letícia nővérről álmodtam. Azaz hogy ő maga nem szerepelt az álomban, hanem valami cikket olvastam róla, ahol a Szűzgarázsról írtak, és úgy állították be, mint az Egyház romlottságának újabb bizonyítékát. Én meg kiakadtam ezen, de nem tudtam, hogy vehetném védelmembe Letíciát.

 


Sri Lanka-álom (június 5.)

Egy társaságban ülünk, ahol többek között jelen van egy Sri Lanka-i kolléga is. Valaki szóba hozza vagy megkérdezi, hogy milyen Sri Lanka viszonya a szomszédaihoz. Mielőtt az érintett személy megszólalhatna, elkezdem én magyarázni, hogy nincsenek szomszédai, mert sziget, igaz, hogy van egy egy tömbben élő tamil kisebbség, akiknek feszült a viszonya a szingalézekkel, de az utóbbi időben sikerült letörni a fegyveres ellenállást stb.
Azt hiszem, nem jelent nehézséget megérteni ennek az álomnak az üzenetét.
 

Hit Gyülekezete-álom (június 11.)
 
Noha nem vagyok a gyülekezet tagja, meg akarom kérdezni Németh Sándor véleményét a tized-fizetésröl, ezért elmegyek a gyülekezet fö-fö székházába, ami egy eldugott helyen van, egy volt katolikus kolostorban (a helyszín egyszerre utal két kolostorra is, amelyeket egyébként jól ismerek a valós életböl).
Elhagyatott a helyszín, nincs sehol senki. Tél van, mindent hó borít, és ahogy a hó belepte az ajtón a kilincs környékét, abból arra lehet következtetni, hogy régóta nem járt itt senki.
Mégis belépek, és körülnézek. Benn egy étkezöben rátalálok Németh Sándorra, aki egy 6-8 fös társasággal valami ünnepi vacsorát eszik. Elnézést kérek, és el akarok menni, mondván, hogy nem akarok zavarni. De ö azt mondja, hogy mostanában úgyis csak evés közben ér rá, kérdezzek nyugodtan. Elöadom a kérdésemet, és azt válaszolja, hogy kell tizedet fizetni, méghozzá minden jövedelemböl. A társaságból még valaki bekapcsolódik a válaszba (egy valamiképpen Waylon Smithersre emlékeztetö alak), aki egy norvég faluból származó öskeresztény példával is alátámasztja a dolgot.
Utána snitt, mintha már egy másik jelenet lenne, máshol, de továbbra is valami vendégségben vagyok a Hit Gyülekezete vezetöi körében - és észreveszem, hogy meztelen vagyok. Zavarban érzem magam, de ök azt mondják, hogy semmi gond. Talán még valami ruhát is adnak, ez nem teljesen világos.
Heves fejfájásra ébredek, kora hajnalban. Már nincs értelme, hogy megpróbáljak visszaaludni. 

 


 

Álmok a végröl (július 4.):

 

Van egy férfi, akit üldöznöm kell. Valami óriási földalatti bunkerbe is utána megyünk, ahol hatalmas ház-szerüségek vannak, ablakok helyett képernyökkel. Ahogy megyünk, mögöttünk a fém lépcsö vagy rámpa összomlik, összegyürödik.

Végül valami nyitott helyen vagyunk, a fickó halott, öngyilkos lett.

Odajön hozzám valaki, aki virágokat árul, már csak egy szál maradt neki:

- Nem akarsz virágot venni az ellenséged temetésére?
- Ok, tetszik nekem a szöveged, így mindenki jól jár: Én jó embernek érezhetem magam, te pedig megszabadulsz az utolsó virágodtól. Mennyi lesz?

- Ezer korona.

- Kösz nem, ennyire azért nem vagyok jó ember.

 

Aztán Margaret Thatcherrel sétálunk, elérünk a lakásához, és azt meséli, hogy lemond, mert már nem élvezi a munkáját, és ö csak azt akarja csinálni, amit szívesen végez.

Azt mondom neki, hogy OK, de azért inkább várja meg a közelgö választáast. Ö erre nem hajlandó. Próbálom emlékeztetni, hogy felelössége van az országa iránt, és emiatt egyelöre hivatalban kell maradnia, de úgy tünik, nem sikerült meggyöznöm.

 

Aztán még volt valami az álmomban a részecskékröl és az antirészecskéikröl, de már nem igazán emlékszem, ez a rész miröl szólt.


 

Tanácsadó álom (július 6.):

 

Egy férfi egy bárpult-szerüség mellöl ad nekem részletes tanácsokat, hogy hogyan kell viselkedni egy randin, hogy sikerem legyen. Különféle tippeket ad, annak függényében, hogy mi a célom.

Reggelre sajnos nem emlékszem a konkrét tanácsokra, csak arra ez egyre, hogy "bizarr illatú" parfüm használatát javasolta. Lehet, hogy végsö soron mégsem nagy veszteség, hogy a elfelejtettem az öteleteit...


 

Internetes álom (augusztus 25.):

A Dalai Láma Máriapócsra látogat. Ennek és - valami oknál fogva - egy újfajta elektromos kerekesszéknek köszönhetöen (mely utóbbit ki is próbálhattam) eljutottam egy lány buddhista tárgyú blogjáig.

Hivatkozik a saját "Buddhista nevek fordítása" címü posztjára, ahonnan állítólag kiderül, hogy a blogjában miért kerülnek háttérbe az olyan személyek, akiknek a neve -it -re végzödik, de most, úgymond kivételt fog tenni.

Nem olvasom tovább erröl az -it végü nevü személyröl szóló posztot, viszont olvasok a lánytól egy bejegyzést, ahol azt írja, hogy a hétvégén meg fogja dönteni az edzöjét.

Sr. Istiutia átküldte a képeket, amiket ittjártakor készített (ez egyébként a valóságban is megtörtént), amiken a környékünk úgy néz ki, mint a legvadabb norvég táj, hatalmas, meredek hegyekkel, sok vízzel.


 

Sci-fi álom (augusztus 30.):

Valami idegen lények vannak a Földön, de azt szeretném, hogy elmenjenek. Ezért bedobom egy fontos müszerüket és a hozzá való elemet a tóba. Nem sikerül mélyre dobnom, valahol egészen a part közelében esik bele a vízbe. Nem baj, gondolom, talán a víztöl amúgy is tönkremegy.

Késöbb látom, hogy rengeteg ember, búvárok keresik a müszert a tóban, de nem találják. Azon gondolkodom, hogy azért van-e ez így, mert ök mind a tó mélyén keresik, és nem is nézik a szélén; vagy pedig ök is azt akarják, hogy elmenjenek a lények, ezért látszólag keresik ugyan, de aki észreveszi, az nem szól.

Végül elindulnak a lények.

Valamelyikükkel elkezdünk szóba elegyedni arról, hogy miként végzödhet egy szó arra, hogy -ééért.

Megbeszéljük, hogy elmehetek velük, ha cserébe egész úton a magyar nyelvtant fogom nekik magyarázni (ez a való életben is egyik kedvenc foglalatosságom itt idegenben - vegyes fogadtatásra szokott lelni).

Kicsit zavar, hogy hirtelen kellett döntenem, és nem tudtam senkitöl sem elbúcsúzni, mielött elhagyom a Földet, de végül is nem bánom különösebben a dolgot. Egyszer még talán vissza is hoznak.

Útnak indulunk, az -ért rag többféle jelentése az elsö témánk.

 

 

 

112 komment

Címkék: szex depresszió prostitúció álmok kereszténység sci fi


2010.08.28. 13:41 Groix

Végső bizonyítás

Arthur C. Clarke - Fredrik Pohl: Végső bizonyítás

Bizonyos értelemben tetszett a könyv. Élvezetesen, olvasmányosan van megírva. A könyv célja szemlátomást egyrészt a matematikának, másrészt Sri Lankának a népszerüsítése. Ezeknek a céloknak jól megfelel, sok érdekeset megtudunk a számelmélet alapjairól és a tamil kultúráról.

A Sri Lanka-vonal egyértelmüen Arthur C. Clarke nyoma a könyben. Viszont, sajnos, minden másban inkább Fredrik Pohl stílusa érzödik rajta - ö kétségkívül olvasmányosan tud írni, de nélkülözi ACC zsenialitását.

A cselekményszövés nem mondható sablonosnak, bár különösebben eredetinek sem. Inkább olyan ötletszerüen kanyarog erre-arra a történet. A Fermat-sejtés bizonyítása elvileg kulcsmomentuma lenne a könyvek, de nem derül ki, hogy mi is tette alkalmassá a föhöst arra, hogy megtalálja a bizonyítást (túl azon, hogy nagyon akarta), és a történet további része szempontjából sincs különösebb jelentösége ennek a bizonyításnak (túl azon, hogy annak köszönhetöen híres emberré vált).

Pár apró hiba bosszantott - a tudományos tévedések különösen irritálnak, mert egy igényes SF-mütöl elvárom, hogy a szerzö ismerje korunk fizikai (biológiai stb.) eredményeit és képes legyen az ebböl adódó következtetéseket levonni.

1. A protezoárok ürhajója 0,94c-vel száguld a Föld felé. "Néhány fényév" távolságban nekiállnak párosodni, hogy a Föld eléréséig ("tizenöt földi évnyi idö" alatt) utódaik születhessenek és azok elérhessék a serdülökort. A könyv szerint a Földön is kb. 15 év telik el az ürhajók megérkezéséig. Csakhogy egy ekkora sebességgel haladó ürhajó belsö ideje szerint - a relativisztikus idörövidülés miatt - nem 15 év, hanem sokkal kevesebb idö telik el, amíg megteszi ezt a (jelek szerint kb. 15 fényévnyi) távot.

2. Miután a Hold viszonylag könnyen elérhetövé válik, olimpiát rendeznek, többek között olyan sportágakból, amelyek a Földön nem lennének lehetségesek. Ezek egyike a sajáterös repülés, aminek egyik formájában ballonokkal emelkedik fel az ember, és az izomeröt csak az elörehaladáshoz használja.

Ezzel a leírással az a gond, hogy ez a Holdon semmivel sem egyszerübb, mint a Földön (Arkhimédesz törvénye folyományaként), söt mivel a Hold kisebb gravitációja miatt kisebb a légnyomás (a könyv leírása szerint a sportcsarnokban ugyan mesterségesen megnövelt, ámde így is a földinél alacsonyabb nyomás uralkodik), igazából még nehezebb is (amennyiben itt nagyobb ballonra lenne szükség, mint a Földön).

Összességében kellemes nyári olvasmánynak tartom a könyvet, egyszer el lehet olvasni, de nem egy remekmü.

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: könyvek sci fi


2010.08.28. 09:16 Groix

Sarkvidék 1. – A társaság problémája

Miután eldöntöttem, hogy megyek a Sarkkörön túlra, hirtelen aktuálissá vált a kérdés, hogy kivel is menjek oda.
 
1. Eszter. Öt kérdeztem meg elsönek, de kapásból nemet mondott, arra hivatkozva, hogy idén már nem maradt több szabadsága. Ez tényszinten talán igaz is, de nyilván nem ez a valódi ok.
 
2. Barbara. Igazából ideális társaság lenne minden szempontból. Öt azonban már nyáron is hívtam, de nem jött. Nem fogom újra felvetni, pláne nem fogok könyörögni neki, semmi szükségem egy újabb elutasításra.
 
3. Örömlány. Ha ö valóban az, aminek mondja magát (sokakkal ellentétben én soha nem kételkedtem ebben – igaz, én Letícia növért is valóságosnak hittem, úgyhogy ez nem sokat jelent), akkor valószínüleg meg lehetne vele beszélni egy látogatást méltányos ellentételezés fejében. A baj az, hogy félek töle. Egyrészt a blogján olyan magas mércét állít fel (mind a fizikai paramétereket, mind a szex spiritualitását illetöen), aminek egész biztos nem tudnék megfeleni, így aztán végig kisebbségi érzéssel és szorongással lennék tele, amitöl az egészet megette a fene. Másrészt pedig Örömlánnyal túlságosan is hasonlítunk egymásra. Tartok töle, hogy még képes lennék beleszeretni - úgyhogy inkább elkerülöm a vele való személyes találkozást.
 
4. Lappok. Vén betyár azt javasolja, hogy ne vigyek senkit, hanem ismerkedjek össze a helyiekkel. Ez a legrokonszenvesebb változat. A baj csak az, hogy jobban belegondolva még soha senkit sem tudtam elcsábítani az életben – vagy engem csábítottak el (ez sajnálatos módon túl ritkán fordult elö), vagy Interneten leveleztem le a lányokkal, hogy mi és hogy legyen.
 
5. Akárki. Meghirdetem az Index Fórumban, hogy lehet velem jönni. Na, ez hülységnek tünik.
 
6. Senki. Elmegyek egyedül, ugyanazt teszem, amit nyáron: Olvasok, elmélkedem magányosan a lakásban, a tengerparton vagy a hegyekben. Ez tünik most messze a legvalószínübb forgatókönyvnek. Nem is rossz, így utólag visszagondolva is azt mondom, hogy jó volt akkor az a három hét.
 
 

 

21 komment

Címkék: szex norvégia prostitúció eszter


2010.08.23. 08:00 Groix

SLAA

Bizonyára mindenki hallott már a Névtelen Alkoholistákról (AA).
Nem tudom, mennyire közismert, de léteznek hasonló elven működő önsegítő csoportok más szenvedélybetegségeben szenvedők számára, van NA (Narcotics Anonymous), GA (Gamblers Anonymous) és így tovább.
Nem biztos, hogy sokan tudnak róla, de ezen az elven működik egy SLAA (Sex and Love Addicts Anonymous) nevű szervezet is.

Egy ideje már gondolkodom azon, hogy esetleg én is szexfüggő vagyok, és el kellene mennem az összejöveteleikre.
Igaz, hogy a gyakorlat szintjén nincs semmi különösebben feltűnő a nemi életemben - a feleségemmel való rendszeres elfoglaltságon kívül az utóbbi időben (átlagban) évente egyszer elmentem egy erotikus masszázsra, ennyi. Másrészt viszont az optimálisnál többet és intenzívebben foglalkoztat a kérdés, a nőismerőseimet is jellemzően ezen a szemüvegen keresztül nézem, ami nem jó.

Eszter szerint ez hülyeség - azt mondja, hogy egyrészt nem vagyok szexfüggő, másrészt az efféle összejövetelekre valószínűleg olyanok járnak, akik dicsekedni akarnak vele, hogy ők mekkora nagy bikák.
Hmmm...

Mindenestere megnéztem az SLAA honlapját, ahol van egy teszt annak megállapítására, hogy függő vagy-e.
Állításuk szerint akár egy pozitív válasz is azt jelezHETi (azért óvatosan fogalmaznak!), hogy problémád van.
A 40-ből 9 pozitív választ adtam, ez nem hagzik jól. Másrész úgy érzem, hogy a kérdések kissé manipulatívan vannak megfogalmazva:

Azért is jár egy pont, ha a
* Van-e arról egy lista, akár leírva, akár a fejedben, hogy hány partnered volt?
kérdésre válaszolsz igennel, de arra is, ha a
* Már nem tudod számontartani, hogy szexpartnered volt?
felvetésre mondasz igent.

Ezen kívül szerintem szinte minden ember igennel válaszolna az alábbi kérdésekre is:

* Érzeted valaha azt, hogy szükséged van a szexre?
* Úgy érzed, hogy az élet értelmetlen volna szerelmi kapcsolat vagy szex nélkül?

Szóval lehet, hogy végül hallgatok Eszterre, és tényleg kihagyom az SLAA-t.

 

 

 

 


 

26 komment

Címkék: szex eszter


2010.08.13. 12:59 Groix

Első hét a szabadság után

 Jól telt. Jól érzem magam. Többek közt az is a segítségemre van, hogy továbbra is jó az idő, és - a helyettesítők szorgos munkájának köszönhetően - a betegek sem torlódtak fel különösebben.

Élvezem a munkámat, próbálok Barbara szemén keresztül tekinteni rá - ez most nem valami erotikusat jelent, hanem azt, hogy igyekszem mindig arra gondolni, hogy „milyen jó, meg fogok ismerni egy újabb érdekes embert.”

A szemközti irodában ülö Therese-nak adtam egy kis üvegecske pálnikát, amit otthonról hoztam neki.

Letöltöttem pár dolgot az Iriver-re (amerika SF-magazintól az Ember tragédiájáig), és ezeket olvasgatom a villamoson utazva.

Sr. Iustitiát főleg a feleségem kísérgeti, de esténként én is csatlakozom hozzájuk.

Sr. Iustitia - állítása szerint - még soha nem evett szusit, így meghívtuk rá. Elmagyaráztam neki, hogy egy darab: egy falat. Aztán kérdeztem, hány darabosat kér. Ő a 12-est válsztotta. Kérdeztem, nem lesz-e az egy kicsit sok (mi max. 9-eset szoktunk), de azt mondta, á, nem, meg fogja enni. OK, megvettem neki, nem akartam fukarnak tűnni. Le is gyűrte rendesen. Aztán meg egész éjszaka hányt. Valószínűleg így utálják meg az emberek a szusit.

Meséltem neki egyébként Letícia nővérről is, de ez nem váltott ki belőle különösebb érdeklődést. „Hát, van ez így.” - nagyjából ennyi volt a reakciója.

Tegnap este pedig elmentünk vele egy úgynevezett újcirkusz produkcióra - az előadók cirkuszi artisták, de mindig valamilyen gondolat köré épülő színpadi előadásról van szó, amiben valamiféle történet is van. Fontos a zene és a tánc is - szóval ez egyfajta köztes műfaj. Nagyon élveztük mindnyájan - nagyon ügyesek és humorosok voltak.

Mióta hazaértem Norvégiából, állandóan hívogatnak meg e-maileznek a közvetítő cégtől, hogy mikor megyek legközelebb. Ez persze jólesik, fontosnak érezhetem magam. :-)

Most gondolkodom is az egyik ajánlatukon - novemberben kellene menni, messze a Sarkkörön túlra. Ez még a nyárinál is sokkal nyugodtabb (!!) osztálynak ígérkezik.

A dolog határozottan vonz, csak nem tudom, hogy akarok-e teljesen magányosan ott lenni az örök sötétségben. Ez azért már nagyon halálközeli élmény lenne. Szívem szerint elvinnék valakit (persze lehetőleg lányt).

Elgondolkodtató viszont, hogy ide már a feleségem sem akar velem jönni. Azt mondja, vigyem inkább Esztert...

 

 

35 komment

Címkék: munka norvégia eszter kereszténység sr iustitia


2010.08.10. 21:07 Groix

Vendégjárás

Mi is mentünk, hozzánk is jöttek.

Júliusban, amikor odahaza voltunk, két hétre cseréltünk egy 50 év körüli kolléganömmel: Mi az ö budai házában laktunk, ö meg azalatt itt a mi kis szerény angeredi lakásunkban.

Ez elsöre jó ötletnek tünt.

Csak mikor hazaértünk, valami furcsa szag fogadott itthon. Mint kiderült, a szennyes edényeket berakta a mosogatógépbe, és mindig tisztát vett elö a szekrényböl. Ez nem is lett volna feltétlenül rossz koncepció, ha legalább a végén veszi a fáradságot, hogy be is indítsa a mosogatógépet. Nem így történt, és mivel az ö elmenetele és a mi megérkezésünk között eltelt egy hét, ez megtette a hatását.

Ezen kívül a villanytüzhelyen alágyújtott az elektromos vízforralónknak.

Mivel az ö házában viszont példás rend uralkodik, a feleségemmel arra a következtetésre jutottunk, hogy valószínüleg bejárónöt tart. Bár az meg nem tudom, hogy telik ki egy magyar orvosi fizetésböl.

 

Ahogy hazajöttünk, a kisebbik lányom elutazott egy egyhetes táborba a litván barátnöjével.

Ugyanaznap érkezett hozzánk (és így beköltözhetett a lányunk szobájába) egy kedves ismerösünk, egy "igazi" apáca, aki mellesleg a nagyobbik lányom keresztanyja. Nevezzük a továbbiakban mondjuk Sr. Iustitiának.

Gondoltam, hogy megismertetem Letícia növérrel, csak attól tartok, hogy a Szüzgarázsból esetleg idetalálna a blogomra. Ez pedig nem lenne teljesen jó, mert akkor meglátja az erotikus masszázsos posztjaimat is.

Nem mintha attól tartanék, hogy Sr. Iustitia megbotránkozna - látott és hallott ö már ennél cifrább dolgokat is -, de nem akarom rombolni a jó hírnevem maradékát... 

 

 

 

 

16 komment

Címkék: család kereszténység sr iustitia


2010.08.07. 23:00 Groix

Nyaralás Magyarországon

Mostanában nem sokat írtam a blogba (sem a sajátomba, sem a baráti blogokba), mert szabadságon voltam. Ezúttal igazából, tehát tényleg nem dolgoztam (a norvég kalanddal ellentétben).

 

Akkor tekintek sikeresnek egy szabadságot, ha már kezdek visszavágyódni a munkába, lelkesít az, hogy úra dolgozhatom - ezt az állapotot most három hét után sikerült elérnem. A negyedik hét ennyiböl idöpazarlás volt.

 

Hogy telt a szadadságom?

 

Egyrészt pihenéssel:

Család és a barátok meglátogatása - mivel most viszonylag sok idönk volt, és - a korábbi évektöl eltéröen - már nem akartunk görcsösen mindenkin végigrohanni, így ez nem volt különösebben megterhelö.

Érdekes programok (pl. Láthatatlan kiállítás).

Találkozás Barbarával (gyakorlatilag a nyaralás fénypontja). Ez nagyon-nagyon jó volt, de diszkrét módon most még annyit sem mesélek róla, mint a korábbi együttlétröl.

Ami viszont elgondolkodtatott - Barbara nagyon lelkesen beszélt a munkájáról, hogy mennyire élvezi, mert sok, igen különbözö embert ismerhet meg, beszélgethet velük, azok öszintén megnyílnak elötte. Ez pedig szóról szóra elmondható az én munkámról is (ráadásul, ahogy kiderült, nagyjából ö is ugyanannyi emberrel találkozik egy átlagos munkanapon, mint én). Miért nem élvezem hát én is ugyanannyira a munkámat, mint ö? (Egy lehetséges, kézenfekvö válasz: mert ö egy éve csinálja, míg én tizenhat).

 

Másrészt további rágódással a kérdésen, hogy mi is tesz boldoggá:

A Norvégiában felvetödött gondolataimat folytatva mindenféle apróbb vagy nagyobb életmódbeli változtatást határoztam el (most babonából nem írom le a részleteket, nehogy emiatt ne valósuljanak meg, mindenesetre gyakorlatilag az egészséges, illetve változatos életmód tengelyén mozgó ötletekröl van szó), remélve, hogy ezektöl majd jobban érzem magam. Ennek keretében például vettem egy Iriver Story-t. Majd meglátjuk, hogy ez boldogabbá tesz-e.

 

A nyaralás alatt egyébként az alábbi könyveket olvastam ki (zárójelben a véleményem):

 

Dolák-Saly Róbert: Agyatlantisz (nagyon jó)

Arthur C. Clarke & Fredrik Pohl: Végsö bizonyítás (rendben van)

Ken MacLeod: A kozmonauták vára (semmi különös)

Eoin Colfer: Ja, és még valami (kifejezetten szar)

 

 

 

---

9 komment

Címkék: depresszió könyvek sci fi erotikus masszázs


2010.07.28. 19:19 Groix

Bölcs mondások

Egy kolostorban - amivel egykor én is kapcsolatban voltam - élt valaha befogadottként egy kedves, értelmi fogyatékos fiú (ö továbbra is él és virul, csak már máshol lakik).

Az elmúlt napokban beszélgettünk erröl srácról, és felidéztük egy-két aranyköpését, melyek azonban talán mélyebb értelmet hordoznak, mint elsöre hinnénk:

- Ember tervez, Isten végez vele.

- Istennek semmi sem lehetséges.

- Mert tied az ország, ha akarom; minden oké, ámen.

 

 

--

2 komment

Címkék: kereszténység


2010.07.24. 08:21 Groix

Eredet

Magyarországon a napokban volt az Inception bemutatója, de a film valami rejtélyes oknál fogva az Eredet címet kapta magyarul. Érthetetlenül, mert szerencsére a szinkronizált változatban inkább incepciónak nevezik a címadó fogalmat (ami itt azt jelenti, hogy valakinek a tudatába elültetnek egy gondolatot).

Amíg néztem és benne voltam a sodrásában, kifejezetten nagyszerü filmnek tartottam. Utólag végiggondolva már árnyaltabb, de végsö soron továbbra is pozitív a kép.

 

Szükségszerüen a(z egyik) kedvenc filmem, a Mátrix a viszonyítási alap - egyrészt a hasonló témaválasztás miatt (különbözö szintü valóságok között utazava játszódik a cselemény - ott a számítógépek által generált virtuális valóságba, itt az álmokba lépnek be a föszereplök), másrészt a számos vizuális és egyéb párhuzam minden bizonnyal szándékos utalás az alkotók részéröl.

 

Amíg azonban a Mátrix számos filozófiai gondolatot vet fel, elsösorban a valóság-látszat kérdését (de számos más témát is) mélyen érintve, böséges vallási, kulturális utalásokkal, szokatlan fordulatokkal, addig az Inception inkább a tudatalatti müködését elmezhetné. Ebben az összefüggében érdekesek, jól kidolgozottak az álomjárás szabályai (a tervezö és az álmodó szerepe, a megjelenö projekciók viselkedése), ez nagyon tetszett.

A konkrétan felmerülö probléma, a föszereplö saját démonja viszont egy elég banális érzelem (büntudat), ennél valószínüleg jóval többet elbírt volna a film.

Pozitívumnak tartom, hogy itt nem a "mentsük meg a világot" elcsépelt klisé körül forog a történet - a föszereplö csapat gyakorlatilag pénzért (vagy egyéb jutalomért) hajt végre egy konkrét, erkölcsileg végül is megkérdöjelezhetö küldetést.

A történet hagymahéjszerüen egymásba épülö álom az álomban síkokon játszódik, a végére már legalább 4-5 különbözö szint van (öszintén szólva az utolsónál már elvesztettem egy kicsit a fonalat). Ehhez képest a történetvezetés viszont eléggé hollywoodi (az utolsó pillanatban még sikerül elérni stb.) - igaz, a szó szoros értelmében senki sincs egy pillanatig sem életveszélyben (hiszen csak álmodnak...), csupán a küldetés sikere forog kockán.

 

Két érdekes adalék:

A film végén a feleségem panaszkodott, hogy szájbarágós a film, elöre lehetett tudni a végkifejletet. Buzgón helyeseltem, a film felénél már sejtettem, hogy hogy fog végetérni. Amikor pár órával késöbb visszatértünk a kérdésre, kiderült, hogy a feleségem igazából félreértette a befejezést, így látta bele azt, amit ö várt a végén, míg én megláttam benne azt, amit én vártam. Így persze felmerülhet az is, hogy lehet, hogy nem is nekem van igazam, illetve hogy van-e igazság egyáltalán, vagy csak párhuzamos világok...

 

A másik: a film utáni éjszakán a felébresztett a csörgö mobilom (ez mátrixos utalás lehetne). Ahogy felébredtem, az elsö gondoltom az volt, hogy most melyik az igazi éber valóság: amiböl vagy amibe felébredtem.

 

Összességében jó filmnek tartom, megnézésre javasalom.

 

 

 

 

--

3 komment

Címkék: álmok filmek sci fi


2010.07.16. 18:00 Groix

שבת שלום

Jöjj, kedvesem...

Idönként nosztalgikusan visszagondolok azokra a péntek estére, amikor közösen ünnepeltük a sabbatot. Ilyenkor valahogy leginkább illatok jutnak az eszembe: a friss fonott kalács, a gyertyák olvadt viaszának az illata. Aztán még a kalács íze, miután egy kis sót rászórva megtörtük, és megosztottuk egymással: Sabbat salom! Békés szombatot!

Meg az énekek dallama, mint ez itt fönn...

19 komment

Címkék: zsidóság


2010.07.12. 07:00 Groix

Minden áldott nap

1. Alla
Megint itt lebegek az aszfaltút végén, aztán elindulok az út mentén, berepülök, vagy belebegek, vagy beúszom, vagy nem is tudom mit csinálok, de megyek be a Völgy házai közé, mint minden áldott nap.
A testetlen lebegés ellenére mégis érzem az esőt és a hideget a – mimen?... ha nem a testemen, akkor a lelkemen? – hát ez hülyeség.
Mindegy, mindenesetre hideg van, eső van, lebegek...
Elég rondák a Völgy házai ebben a korai csendes szürkeségben.
Na nézzük, hová tartok.
Ez Bádogos háza, úgyhogy ma Bádogos életét kell élnem vagy legalábbis néznem.
Mindenesetre nagyon utálom már ezeket a napokat...
 
2. Néni
– Megjöttek a finom túrós batyuk! Jut belőle mindenkinek!
Néni reszkető, meleg hangja eljutott a Telep minden zugába, és a hang hallatára meg az illatra minden gyerek abbahagyta a játékot, verekedést, lócsutakolást, és sietett az ebédlőbe. Néni minden héten legalább egyszer, de általában inkább kétszer-háromszor eljött a Telepre, érkezését mégis mindig ugyanazzal a lelkesedéssel fogadta mindenki – nemcsak a gyerekek, de Anya és Apa is örültek a finomságoknak, és szívesen hallgatták Néni történeteit.
Néni elégedetten körbenézett a Telep lakóin – szerette őket, mint a saját családját, bár az ő unokái már réges-régen elköltöztek a Völgyből.
Itt volt most Anya és Apa (akiknek persze nincs saját gyerekük, és a Telep hagyománya szerint nem is lehet soha) meg az összes gyerek.
Majdnem az összes.
Alla, a korábban olyan eleven, haszontalan, kedves és kiállhatatlan, az újabban meg olyan csendes, visszahúzódó, vörös hajú kislány (igazából már nem is olyan kicsi) nem volt sehol. Most sem.
– Hol van az én kis kedvencem? Miért nem látom őt újabban soha, amikor jövök?
Apa és Anya egymásra néztek, végül Apa válaszolt, kissé bizonytalan hangon:
– Fogalmunk sincs, igazából nagyon rejtélyes ez a dolog a számunkra is. A reggeli gyülekezéskor még velünk van, aztán eltűnik, és sehol sem lehet megtalálni. Pedig a Telepről nem mehet ki, a Telepen pedig minden zugot átkutattunk. Az összes gyerek segített, úgyhogy még ha valami titkos búvóhelyen lenne, akkor is meg kellett volna találnunk. De aztán estére mindig előkerül – csuromvizesen, és soha nem szól egy szót sem.
 
 
3. Alla
Csúszós ez a nedves tető, vigyáznom kell, hogy hova lépek.
Vagyis Bádogosnak kell vigyáznia. Vagy nem is tudom, hogy van ez.
Ott moha borítja a cserepet, ha oda lépnék, akkor megcsúsznék, aztán beverném a fejemet abba a téglába, aztán ájultan lecsúsznék a tetőről, hogy aztán három emeletnyi zuhanás következzen (vagy: ha Bádogos oda lépne, megcsúszna, aztán beverné a fejét satöbbi). Látom is szinte Bádogos testét élettelenül feküdni az előkészített csatornadarabok közt.
Vajon akkor velem mi történne? Ha én csak lélekben vagyok itt, akkor én nem is halhatok meg, vagy annyira egy vagyok most Bádogossal, hogy ... ?
Nem tudom, de nem érdekes. Amíg itt vagyok, addig ketten figyelünk a mohára meg a csúszós meztelencsigákra, meg a nedves falevelekre, meg a kalapácsra, mindenre, ami veszélyes lehet.
De attól még utálom, utálom, utálom! És végtelenül kifáraszt...
 
4. Apa
– Gyere, megtöröllek, meg mindjárt hozom a hajszárítót is, szegény kis ázott Allácskám. Merre jártál már megint? Néni is itt volt, kérdezett is utánad, tudod, hogy mennyire szeret. Hozott mindenkinek süteményeket, de azt mondta, hogy neked valami külön finomságot is szeretne hozni, úgyhogy amikor elment, akkor odajött hozzám, és odaadott nekem még egy kis csomagot. A túrós táskán kívül valami más is van benne, amire azt mondta, hogy emlékszik rá, hogy az a kedvenced, beraktam a csomagot az éjjeliszekrényedre, én nem néztem meg, szerinted mi lehet benne? ...
Alla csak üres tekintettel, bár egy mosoly halvány árnyékával nézett Apára, de egyébként semmit sem reagált az egész idő alatt, amíg Apa megszárítgatta, és közben végig beszélt hozzá. Úgy tűnt, mintha nagyon távol járna, vagy mintha semmi sem érdekelné, ami a Teleppel kapcsolatos.
 
 
5. Alla
Aszfaltút, Völgy, házak.
A mai nap, úgy tűnik, Szerelőt követem. Elindulunk a Gyár felé. Kattogó gépek, surrogó kerekek, pattogó izék, bugyborékoló löttyök.
Olaj, gőz, zsír.
Unalom.
 
6. Apa
Apa gondterhelten járkált föl-alá a Telepen.
Semmi ötlete sem volt, mi lehet Alla eltűnéseinek a magyarázata.
Egyrészt nem volt hová így elbújnia egy gyereknek a Telepen – másrészt az is érthetetlen, hogy hogyan, mitől lehet vizes Alla minden alkalommal, amikor előkerül. Az egész Telepen nincs ennyi víz, hiszen még arra is alig jut valami, hogy legyen mit inniuk, a Szállító éppen csak annyi palackkal hoz minden nap, amennyire feltétlenül szükségük van.
Erről kellene legközelebb megkérdezni. Igaz, soha semmire sem válaszol már közel négy hónapja, amióta ez az egész érthetetlen történet elkezdődött.
 
7. Alla
Esik. Út, Völgy.
Bicikli, munka, ebéd, bicikli.
 
8. Anya, Apa
Anya ott állt Alla mellett, törölgette, szárította és vigasztalgatta (vagy legalábbis próbálta, még ha láthatólag nem is járt különösebb eredménnyel). Apa továbbra is a rejtélyen töprengett. Az egyetlen hely, ahol egyáltalán víz van a Telepen, az egy kis patakocska hátul, a régi lóversenypálya mögött, a bokrokon túl. De igazából még a „patakocska” szó is túlzás: A kerítés alatt csordogál be a víz, négy-öt centi centi mély, és talán egy arasznyi széles, ha lehet. Keresztülfolyik a bozótoson, megkerüli a csillagvizsgálót, aztán a túloldalon, a málnás mellett hagyja el a Telepet.
– Szegény kis Allácskám, ma is hogy átáztál. Hol lettél ilyen vizes? Csak nem a kert végében lévő pataktól?
Alla nem válaszolt most sem, de mintha egy kicsit megrándult volna a szája, mintha egy futó pillanatig mégiscsak mondani akart volna valamit.
– Szeretnéd, hogy eltüntessem a patakot, hogy ne folyjon keresztül a kerten? Akkor nem leszel többé vizes?
A vörös hajú kislány biccentett egyet – egész apró, de jól látható mozdulat volt.
 
Apa fellelkesedett, hogy végre valami kézzelfogható nyomra bukkant, és tud valamit tenni. Deszkát, szöget és szerszámokat vett magához, majd elment oda, ahol a patak a Telepre érkezik. Nem kellett mást tennie, mint egy kis deszkafallal elzárni a víz útját – így az kénytelen volt a jól megépített, masszív deszkakerítés mentén továbbcsorogni, kívülről megkerülve a Telepet.
Egy fél óra alatt kész volt a munkával.
 
9. Másnap
Másnap nem tűnt el Alla, hanem – annyi idő után először – ismét egész nap a többi gyerekkel játszott. Eleinte talán csendes, visszahúzó volt, de hamar feloldódott, és együtt szaladgált, épített, rajzolt és táncolt a régi barátaival.
 
Este egy szomorú hír jelent meg a falon:
A mai nap folyamán elhunyt a Kedves Kommunista.
Mindenki szerette őt, aki annyit tett a közösségünk építéséért. A munka és a közösség volt az élete értelme, és életéhez méltóan a halál is a Völgyért végzett fáradozása során érte: Az új szivattyú építése közben szenvedett végzetes balesetet.
Halála óriási veszteség a Völgy minden lakójának.
 
Apa lefekvés előtt megkérdezte Allát a korábbi eltűnéseiről, hogy hol járt, mit csinált olyankor, és mi köze mindennek a patak vizéhez – de Alla, aki most már beszédes és vidám volt, elmondása szerint semmire sem emlékezett.
 
10. Harmadnap
Ismét egy szomorú baleset zavarta meg a Völgy nyugalmát.
Az új gabonatároló építése közben az Ács lezuhant a tetőről. Azonnal meghalt.
 
11. Pár nappal később
Apát egyre inkább nyugtalanították az elmúlt napok eseményei.
Úgy tűnik, hogy mióta véget értek Alla titokzatos eltűnései, a Völgyben minden áldott nap meghal valaki.
Szerencsétlen balesetek, igazából senki sem tehet róluk, és látszólag nincs közöttük semmi összefüggés.
Még kevésbé lehet bármi ésszerű indokot találni arra, hogy ennek mi köze lehetne a vöröshajú kislányhoz vagy a patakhoz. Apa pedig kimondottan racionális ember volt.
Másrészt pont ezért nem is intézhette el a dolgot egy kézlegyintéssel, hanem azon töprengett, hogy miként járhatna utána, van-e valami értelme annak, ami felvetődött benne.
A domb tetjére tartott, hogy megtankolja a Telep autóját, és közben azt tervezgette, hogy kísérletképpen el fogja bontani azt a kis falat, amit néhány napja épített, hogy elzárja a víz útját.
Miközben ezen gondolkodott, leakasztotta a töltőpiszolyt, és az autóhoz közelített vele. A levegőt benzin és etanol keveredő gőzének az illata töltötte be. Ebben a pillanatban szikrát vetett az autó melegítőberendezése.
A robbanás hangját a Telepen is hallani lehetett. 
 
 
 
___

 

19 komment

Címkék: család álmok sci fi


2010.07.10. 08:13 Groix

In memoriam G.

Ma van pont tíz éve, hogy a G.-vel való rövid, intenzív, ámde életveszélyes kapcsolatunk felizzott és testiségbe fordult.

Az életveszélyhez egy érdekes történet:
G. nagyon szerette József Attilát, többször szavalta is nekem a verseit.
2000 szeptembrében, amikor már véget ért a kapcsolat, meglehetősen össze voltam törve: az elvesztett szerelem miatt egyfelől, a feleségem és a családom iránti lelkifurdalás miatt másfelől.
Na szóval akkor, szeptemberben, utószezonban elmentünk a családdal nyaralni Balatonszárszóra.
Az idő szar volt, nem lehetett semmit sem csinálni.
Az anyósom is velünk volt, aki szintén tudott a történtekről (mert a feleségem elmondta neki).
Úgyhogy a hangulatom erősen nyomott volt.
Ekkor éppen 32 éves voltam.
Szárszó.
A sínek ott futottak az ablakunk előtt, napjában többször hallottam elmenni a vonatokat.
 
Nem tudom, hogy éltem túl ezt a nyaralást.

11 komment

Címkék: szex depresszió öngyilkosság


2010.07.02. 13:54 Groix

Norvégia 8. – Ha det!

 

Lakáskulcs leadva.
A betegek (két kivétellel) az osztályról kiírva.
Kórrajzok szignálva.
Az utolsó jegyzeteim az iratmegsemmisítőben.
Névjegyek kiosztva.
Csomagok összepakolva.
 
A repülőm mindjárt indul – valami oknál fogva két átszállással megyek haza, mindhárom skandináv országot érintve, úgyhogy jó fáradt leszek estére.
Nem baj.
Jó volt, (egyelőre) elég volt.
 
Ha det bra, Norge!

8 komment

Címkék: norvégia


2010.07.01. 10:50 Groix

Norvégia 7. – Közeleg a vég

Ma van az utolsó teljes értékű nap – holnap már reggel el kell hagynom a szállást, aztán kettőkor le kell lépnem a munkából, hogy elérjem a repülőt.

Hajnalban felébredtem, így elkezdtem pakolni, bár nem volt sokminden, amit el kellene rakni – pár könyv meg a szennyes.
A megmaradt tésztát, mosogatószert, ilyenket ma este átviszem Patríciának.
 
Itt az ideje számot vetni ezzel az időszakkal. 
  1. Szép tájakat láttam.
  2. Megtanultam ezt-azt a norvég nyelvből/-ről.
  3. Megtapasztalhattam, hogy itt is helyt tudok állni, noha más a nyelv, mások a törvények, más a munka, mint „odahaza”.
  4. Volt időm gondolkodni, magamba szállni. – Bár ezzel a kérdéssel kapcsolatosan kissé vegyesek az érzéseim. Nem jutottam el semmiféle nagy megvilágosodáshoz, felismeréshez, döntéshez. Nem érzem igazán kipihentnek sem magamat, sőt. Sikerült viszont pár dolgot elengednem; nyugodtabban, higgadtabban, elfogadóbban tekinteni az... izé... dolgokra (eng: stuff).
  5. Anyagilag... nem rossz, noha nem kaptam (pontosabban: kapok majd) extrém sokat, de ahogy korábban is írtam, most nem is elsősorban a pénz kedvéért jöttem ki ide.
  6. Nem jött ki hozzám semmilyen fizetős vagy ingyenes barátnő, itt volt viszont a feleségem, ő is, meg én is nagyon élveztük az együtt töltött napokat.
  7. Az időjárás az még skandináv mértékkel is szar volt, nekem meg most inkább napfényre lett volna szükségem. Ezt viszont ellensúlyozza, hogy Gerianger még ilyen vegyes időjárás mellett is gyönyörü, valamint annak a tudata, hogy mindjárt visszamegyek a meleg, napos időbe.

     

A mérleg tehát pozitív.

Már kaptam is egy e-mailt az orvosközvetítő cégtől, hogy mikor jönnék legközelebb. Hát egyelőre azért inkább kitérő választ adtam.

4 komment

Címkék: munka norvégia


2010.06.29. 11:12 Groix

Norvégia 6. – Csönd

Ez a külső-belső csönd időszaka.

Tulajdonképpen a munka óráiban is – ma már az a parodisztikus helyzet állt elő, hogy az osztályon 3 beteg van (ráadásul egyik sem „új”, úgyhogy túl sok tennivaló amúgy sincs velük), viszont 6 (!) orvos.
 
A fiatal orvosok megkértek, hogy tartsak nekik egy előadást – nagyon szívesen, legalább lesz mit csinálnom. Amúgy is egy olyan témáról akarnak hallani, amiben nagyon otthon vagyok.
 
De egyébként is csönd van.
A szállásomon nincs Internet, tévét nem nézek (illetve nagyon ritkán, mert nincs igazán semmi érdekes program), egyedül vagyok.
Minden nap elolvasok egy fejezetet Tolvaly Ferenc „40 nap –  Lélekúton” könyvéből. Megnézek egy részt a Simpsonsból (hoztam magammal DVD-n).
Imádkozom valamennyit a zsolozsmából.
Olvasom a magammal hozott könyveket (van velem sci-fi és szakirodalom is).
Gondolkodom.
Átértékelek dolgokat.
Valahogy most minden sokkal kevésbé tűnik fontosnak.
Törlöm a régi e-mailjeimet.
A blogot is (ismét) törölni gondoltam, de aztán mégse.
De ez se fontos már igazán.
 

Csönd van és béke.

11 komment

Címkék: norvégia


2010.06.23. 15:34 Groix

Norvégia 5. – Fjordok, hegyek

A feleségem volt az a látogató, akit említettem. Jó darabig nem volt egyértelmű, hogy el tud-e jönni, de végül mégiscsak sikerült!

A fjord fantasztikus volt. Korábban azt írtam, hogy keressetek képeket a neten, de így utólag azt mondom, hogy a képek csak nagyon halványan adhatják vissza az élményt.
Fönn állsz a hegyoldalban, alattad a fjord, egy több, mint száz kilométerre a szárazföld belesejébe nyúló tengeröböl. Előtted-fölötted az óriás hegyek, ahogy a tengertől felnyúlnak az égbe, tetejükön örök hó, a csúcsaik felhőkben fürdenek, az oldalukon pedig az összegyűlt víz vad zuhatagokban omlik ismét alá, hogy pár száz méter hangos dübörgés után visszatérjen a tengerbe.
A hegy oldalán végigkövetheted, ahogy az erdő átmegy előbb cserjékkel, majd zuzmókkal, majd semmivel sem borított részekbe.
Ha van hozzá erőd és egy jó cipőd, pár óra alatt be is járhatod mindezeket, ott vannak karnyújtásnyira.
Közben az időjárás folyamatosan változik, a borús-esőstől a szivárványos napsütésesig, így a fények, színek is folyamatosan változnak.
Mindehhez hozzájön még a zuhatagok hangja, a madarak éneke, a friss hegyi levegő.
Már csak ennek az útnak a kedvéért is megérte eljönni Norvégiába.

3 komment

Címkék: norvégia


2010.06.18. 13:00 Groix

Norvégia 4. – Kellemes dolgok

A kínos történetekből tanultam, meg mostanra talán túl is jutottam rajtuk, így már ismét ki tudom élvezni az ittlét pozitív oldalát.

Egyrészt lelkesen pátyolgatom Patríciát, néha sikerül is meglepnem. Osztom neki buzgón az észt, hogy itt mi hogy működik, hogy kell diktálni, mit írnak elő a norvég törvények stb., aztán megtudja, hogy én is csak két nappal korábban érkeztem ide, mint ő.
 
Egy ilyen bírósági tárgyalás-szerűségen is sikerült megállni a helyemet.
 
Vicces volt, mondtam valakinek, hogy Magyarországról jöttem, mondja, hogy milyen jó, ő pont oda készül hamarosan, ugye szép ország? / Igen, persze. / Vannak ott magas hegyek? Kinézek az ablakon, ahol kapásból látok 4-5 hegyet, ahogy a tengertöl felnyúlnak a hóhatár fölé. Hát, nem igazán. Figyelemre méltó viszont a szép nagy síkságunk. Meg a bor, Szentendre és Kőszeg.
 
Vettem egy egynyelvű norvégszótárat, végre már tudom értékelni a nyelv finomabb szépségeit is.
 
Tegnap volt egy osztályos halvacsora, egy egész autentikus norvég halászkunyhó-feelingű helyen (fish and chips-et ettünk, az elnevezésből arra következtetek, hogy nem egy ősi viking fogásról van szó), nagyon-nagyon jó hangultban zajlott, jól éreztem magam. A nővér, akivel az a kínos helyzet volt, meghívott  magához vacsorázni vasárnapra (a kanadai és a lengyel kollégával együtt). Sajnos, mégis nemet kellett mondanom, mert most hétvégén látogatóm érkezik, és az a terv, hogy elutazunk a Geirangerhez.
 
Mivel nem tudom, hogy kell ide szépen képet beilleszteni (csúnyán már tudnék, de úgy meg nem akarok), ezért azt javaslom, hogy akit érdekel, az írja be a Google-ba azt a szót, hogy Geiranger, aztán indítson egy képkeresést, és irigykedjen.
 
Az irigységet csillapítandó azért hozzáteszem, hogy itt most 9-10 fok van, borult az idő, és szemerkél az eső. Az út pedig kalandos lesz, mert tömegközledéssel akarunk oda eljutni, ami három átszállást jelent, és gyakorlatilag csak egy megfelelő lehetőség van naponta. Ha valamit elszúrunk, nem jutunk el oda, vagy ami még rosszabb, nem jutunk onnan vissza.
 
Egyelőre ennyi, majd hétfőn jelentkezem, feltéve, hogy sikerült valahogy visszaérnünk.
Mindenkinek jó hétvégét!

11 komment

Címkék: norvégia


2010.06.16. 17:46 Groix

Norvégia 3. – Kínos történetek

Kellemetlen nap volt ez a mai. Több olyan helyzet is volt, amitől most hülyén érzem magam, sőt, szinte a sírás fojtogat.

Ma kezdett a lengyel doktornő. A reggeli megbeszélésen láttam egy ismeretlen, kedves lányt, aki nagyon mosolygott felém. Természetesnek vettem, hogy ő az, így a megbeszélés után odamentem hozzá, mondtam neki, hogy jöjjön velem (szándékomban állt körbevezetni az osztályon stb.), aminek ő szó nélkül engedelmeskedett is. Megkérdeztem a nevét, mondja, hogy Johanna, OK, ez lehet is lengyel név.
Elvileg ugyan tegnap már láttam a doktornőt egy villásra, de nem emlékztem az arcára, csak arra, hogy valami sráccal jött körbe.
Úgyhogy adekvátnak tűnt a kérdés:
- Tegnap a férjeddel voltál itt?
- Nem, én pszichológus vagyok, itt dolgozom lenn.
- Øøø… Aaa… Mennem kell egy értekezletre, szia.
 
Aztán később persze megismerkedtem az igazi doktornővel, Patríciával is, de ebben nem volt semmi negatív, úgyhogy erről majd máskor írok.
 
Terveztünk egy beszélgetést az egyik (a motyogós) beteggel 11-re. Amikor úton voltam odafelé, megtudtam, hogy szerdánként főorvos-értekezlet van, 11-kor. Így oda mentem, és az már kezdődött is. Az egyik nővér ingerülten hívott később, hogy miért nem mentem a beteghez 11-re, vagy miért nem szóltam legalább, hogy máskor jövök, ott vártak rám hiába.
Közben, mialatt egy üzenetet próbáltam törölni a személyhívómról, beindítottam egy vészjelzést (nem tudtam, hogy itt a riasztó is bele van építve a hívóba, másutt ez két külön készülék szokott lenni). Mivel a szoba, ahol voltam, valami oknál fogva nem szerepelt a rendszerben, a személyzet tanácstalanul szaladgált, hogy hol van szükség a segítségre.
Aztán újra az a nővér, aki ki volt rám akadva. Mond valamit, bólogatok. Érted? / Nem. / Akkor miért nem kérdezel vissza?
Jó, teljesen igaza is van. Kicsit később valamit magyaráz. Értem, ezúttal tényleg értem, mondom, hogy Ja, ja. De aztán valahogy mégsem OK minden, mert azt mondja, hogy az imént éppen azt kérdezte, hogy melyik országból jöttem, és akkor nem adekvát válasz az Igen. Égek, mint a rongy. Ezután bemegyünk a beteghez, a beszélgetés viszont végül a vártnál jobban sikerül – a nővér végig fordít motyogásról norvégra, de néha én is megértem, amit a beteg mond.
 
Aztán ezek után még kapok egy céges levelet otthonról (mi a francnak olvasom szabadság alatt a munkahelyi e-maileket?), ahol azt kérik, hogy intézkedjek egy bizonyos ügyben. Egy elég cikis hibáról van szó (igaz, hogy nem lett baja senkinek - saját magunkkal szúrtunk ki, nem egy beteggel), amit ugyan formálisan a beosztott alorvosom követett el, de már rég észre kellett volna vennem a mulasztást, és korrigálnom.
 
Szóval végiggondolva ezeket, látom, hogy hol és mit rontottam el, hogy mi a bajok gyökere.
Figyelmetlenség, gyávaság, határozatlanság.
Szomorú dolog ez.
Ugyanakkor, ahogy másutt már említettem, ez most a magamba szállás, a meditáció ideje; ennek pedig pont az az egyik lényege, hogy meglássam a magam negatív oldalát.
 
Így, hogy nem védenek bejáratott rutinok, nem segítenek ismerősök, magamra vagyok hagyatva a nyelvvel és nincs kihez este vigasztalásul odabújni, így különösen nehéz.
 
De ezt választottam, ezen az útszakaszon most végig kell menni, és hiszem, hogy végül valami jó jön ki mindebből.

25 komment

Címkék: depresszió norvégia


2010.06.15. 15:05 Groix

Norvégia 2. – Kezdetek

Egészen pozitívan indul ez a norvég kaland.

Nagyjából az elképzeléseim szerint alakultak a dolgok, pár apró külöbségtöl eltekintve.
 
A környék még annál is szebb, mint gondoltam. A szobám erkélyéről rálátok egy fjordra és a szemközti hófödte hegyekre.
 
Dolgoztam már korábban norrlandi kisárosi kórházban, gondoltam, hogy ez is valami hasonló lesz. Ez be is jött, sőt ez még a vártnál is nyugodtabb, csöndesebb hely. Egy nyolcágyas osztályon (ekkorát egyedül is el tudnék vinni) hárman vagyunk orvosok. Egy kanadai srác és egy oslói norvég lány a „beosztottjaim”, aranyosak, rendesek, és az ő beszédüket különösebb gond nélkül meg is értem. Holnaptól jön még egy (fiatal...) lengyel doktornő is, ő ráadásul szintén főorvosi beosztásban lesz, úgyhogy igazából nem is tudom, hogy mit fogok onnantól csinálni.
 
Tegnap a legelső betegem viszont pont olyan volt, mint amitől leginkább tartottam: Egy értelmi fogyatékos férfi, aki elkenten és töredezetten beszélt, a kórrajz szerint az ittenieknek is gondot jelent vele kommunikáció – én pedig egyenesen egy veszett kukkot sem értettem abból, amit motyogott. Valami kézzel írt papírokat is mutogatott, de a remegő keze miatt annyira szálkás volt az írása, hogy azt sem bírtam elolvasni. Szerencsére a személyzet nagyon segítőkész volt, és végig ők vitték a beszélgetést...
Egyébként ez is a várkozásaimon felül akakult: a norvégok nagyon kedvesek (mondjuk, sörözni valószínüleg nem fognak meghívni), segítőkészek, könnyű velük átlendülni a nyelvi problémán.

...Ami viszont nagyobb, mint hittem. Aki szép, érthető bokmål-t beszél, azzal nincs semmi gond. Csakhogy itt a dialaketusoknak valami rendívül színes kavalkádját beszélik, amiből egyeseket könnyebb megérteni, másokat viszont annál kevésbé. Izgalmas téma, majd talán írok róla egy külön posztot.
 
Ami viszont egy furcsa negatívum volt (bár végül nem lett ez se nagy tragédia): Nem vártak kész számítógépes kódokkal, ami viszont ilyen helyen, ahol minden kórrajz gépen van, erősen nagy hátrány, főleg, hogy bizonyos papírokat jogi okokból még aznap meg kellett írnom (vagy legalábbis én így hittem). Fél háromra nyílott meg a lehetőség, hogy legalább egy más által bekapcsolt gépen hozzá tudjak férni a dokumentációhoz – így aztán némi túlórázás révén végül csak elvégeztem, amit kellett.
 
De most már ez is rendeződött, és a blog.hu sem akadt fenn a kórházi rendszer szűrőjén, úgyhogy most már talán sínen lesznek a dolgok.
 
 
 

10 komment

Címkék: norvégia


2010.06.12. 18:54 Groix

Norvégia 1. – Előkészületek

Sprirtuális felkészülés:

A három hetes egyedüllét (ha jól használom fel) a magamba szállás ideje lehet, úgyhogy fontosnak tartottam, hogy ilyen szempontból is megalapozzam az utat.

Elsétáltam egy közeli nagyon híres és nagyon szép temetöbe elmélkedni és imádkozni.

Aztán elmentem egy német jezsuitához.

 

Intellektuális felkészülés:

Hallgattom a norvég rádiót, amiböl többek közt megtudtam, hogy részleges sztrájk van az oslói Gardemoen reptéren. Remek.

Ezen kívül még a Kongóban halálra ítélt norvégok ügyével foglalkoznak, meg a foci VB-vel (ami engem egyáltalán nem érdekel, de Elefántcsontpart meccseit azért fölraktam ide egy oldaldobozba, mert tetszik az ország neve).

 

Gyakorlati felkészülés:

Levágattam a hajamat, és elmentem lábápolásra.

Elkezdtem a lakás takarítását. Jó, ez nem kapcsolódik közvetlenül az utamhoz, de a feleségem ki akarja használni ezt az idöszakot, hogy a felgyült iszonyatos mennyiségü kacatot kihajigálja. Ebböl most elvégeztem azt, ami egyértelmüen az én dolgom: a zsinórok és egyéb elektromos izék. Rengeteg jött össze belölük. Igazából némelyiket fájó szívvel dobtam ki, de meggyöztem magamat arról, hogy ha egy ilyen valaminek már a létére sem emlékeztem, nem tudom, hogy mihez való, és évek óta érintetlenül feküdt egy zacskó alján, akkor valószínüleg a jövöben is fogok tudni tartalmas életet élni nélküle.

Rendeltünk egy új kanapét, de csak két-három hét múlva jön meg. Viszont a régit már ma elvittük a lomtárba, mert a távollétem alatt nehezen tudta volna a feleségem egyedül odacipelni. Így szép tágas most a nappalink.

Elkezdtem összecsomagolni az útra (könyvek, DVD-k, iratok), és megkértem a feleségemet, hogy folytassa a ruhákkal és effélékkel. Ilyenkor mindig eszembe jut ez a mély bölcsességet tükrözö gondolat:

Jóval több férfi hagyná ott a feleségét, ha tudnák, hogyan kell összecsomagolni.

 

Holnap repülök, úgyhogy nem fogok tudni írni.

Az még nem teljesen világos, hogy mi lesz a helyzet hétfötöl. A szálláson biztosan nem lesz net. Majd kiderül, hogy az osztályon mennyire lesz lehetöségem blogolni.

Mindenesetre az a tervem, hogy ez alatt a három hét alatt csak a norvég kalandokról fogok írni. Ha készülne is valami könyvelemzés vagy hasonló, akkor is inkább majd csak a hazaérés után publikálom.

18 komment

Címkék: norvégia


2010.06.09. 15:10 Groix

Negyedik és egyben utolsó erotikus masszázs élményem

Barbara - intim és szent élmény volt a számomra, úgyhogy magáról a masszázsról nem is írok további részleteket.

Akit érdekel, keresse fel személyesen - „rendes” gyógymasszázst is végez, nem csak erotikusat, úgyhogy lányok vagy az erotikus részhez nem vonzódók is elmehetnek hozzá.

 

 

A magam részéről akár azért is szemrebbenés nélkül kifizetnék tizenvalahányzer forintot, hogy kávézhassak vele. Egyébként lehet is, hogy pont ezt fogom tenni a nyáron, ha végre ismét eljutok Magyarországra.

Ja, és ez a poszt nem fizetett hirdetés, nem kaptam és nem is fogadnék el érte semmilyen ellentételezést Barbarától. :-)

 

Na, szóval a történet: 

Mivel ebben az esetben személyesebb találkozásra vágytam, nem csak egy masszírozásra, ezért elhívtam Barbarát a masszázs előtt cukrászdába, utána meg vacsorázni, így sokmindenről tudtunk beszélgetni közben, többek között az irodalmi élményeinkről.

Én Kurt Vonnegutot próbáltam neki reklámozni - attól tartok, nem túl nagy sikerrel.

Barbara viszont annál eredményesebb volt azzal, hogy Anita Diamantról mesélt nekem.
Egy kedves barátomnak köszönhetően meg tudtam szerezni a Vörös sátor című könyvét (ez a legsikeresebb műve; megjelent magyarul, de már antikváriumokban sem nagyon lehet kapni), amit azóta nemcsak én olvastam, de a feleségem is, és mindkettőnknek nagyon tetszett.

 

Anita Diamantot leegyszerűsítve talán zsidó feminista írónak nevezhetjük. A feminizmust nem mindig tarom pozitív jelenségnek, de ez az eset most kivétel.

 

Ez a könyve Jákobnak és fiainak (József + a testvérei) a Bibliából jól ismert történetét meséli el - Dínának, Jákob egyetlen lányának a szemszögéből. Ezért aztán leginkább Lea, Ráchel, Rebekka és más nők, meg az ő történeteik, élményeik vannak az előtérben, míg mindaz, ami a Bibliában a fő cselekményszál, itt csak a hátteret szolgáltatja. Részletes képet kapunk arról, hogy az akkori nők hogy gondolkodtak, miről beszélgettek, kikhez imádkoztak, mit főztek, hogy öltözközdtek, hogy szerettek és hogy szültek, hogyan haltak meg. Persze, ez csak regény, de komoly történelmi előtanulmányokra épít az írónő.
 
Anita Diamant zsidó feminizmusa abban is megnyilvánul - és ez is nagyon tetszik nekem - hogy részt vett a Mayyim Hayyim „ökumenikus” mikve létrehozásában, amit a különféle irányzatokhoz tartozó zsidó nők kereshetnek fel, ha az életük valamilyen fordulópontját, fontos eseményét szeretnék rituális módon megünnepelni. Ehhez azt kell tudni, hogy a zsidó vallásban a vallásgyakorlat aktív része leginkább a férfiak dolga, a nőkre főleg a tilalmak maradnak, úgyhogy nagyon érdekes gondolat, hogy valamit kifejzetten a zsidó nők számára indítanak. A mikve használatát ugyan egyébként is előírja a vallás bizonyos időpontokban - a Mayyim Hayyim gondolata viszont az (ahogy én érteni vélem), hogy akkor keresheted fel, amikor neked fontos, és hogy inkább a meditatív és szimbolikus élményen van a hangsúly, nem pedig a törvény előírásain.
 
Szóval ilyen érdekes dolgokat lehet megismerni egy erotikus masszázsnak köszönhetően.
 
 
 
---

14 komment

Címkék: feminizmus könyvek zsidóság erotikus masszázs


2010.06.08. 17:40 Groix

Szabadság

Ma volt az utolsó munkanapom egy (elvileg) nagyon-nagyon hosszú szabadság elött.

A gyakorlatban azért egy kicsit más a helyzet. Ma még (telefon)ügyeletes vagyok holnap reggel 8-ig.

Aztán a hét hátralévö részén már tényleg szabad vagyok: ezeket a napokat igyekszem testi, lelki és szellemi felkészüléssel tölteni a norvég út elött.

Aztán vasárnap repülök Kristiansundba, 3 hétre, dolgozni. Jó is (mert kaland; mert Kristiansund és a fjordok gyönyörüek; mert nem kell az országban lennem az émelyítö esküvö idején; mert megtanulhatok egy új nyelvet és még pénzt is keresek vele), meg rossz is (magányos leszek csaknem egész idö alatt, többek közt a születésnapomon is; nem lesz kivel megosztanom a norvég táj rideg szépségét).

Utána (egy szervezési hibának köszönhetöen) egy hétig ismét dolgozom idehaza, a rendes munkahelyemen, de azután már tényleg jön a pihenés!

13 komment

Címkék: munka norvégia